Drága Paggy, sok sikert orvosi vizsgálatokhoz! Velem is bepróbálkozott ilyennel az akkori barátnőm kislánya, aki éppen munkát kapott mint telefonos ügyfeles, így kénytelen volt betegen is menni. vagy nincs állás.
Jó fél órát bírta tüdövel. aztán mondtam neki, ha akar jöhet uzsonnázni és rajzolni a Samuval, ha nem onnan nem mozdulhat ahova ültettem! Én győztem, úgyhogy az utolsó félórát annyira élvezte, hogy utána már többé nem volt gond hogy nálam maradt. Pedig az utcán és a gyülibe is bírtuk egymást, de ez más szitu volt. Lehet kompromisszum, de érezni kell nekik hogy ki a felnőtt. És mi sem járunk mindig sikerrel! Nehéz a dackorszak. Amikor már rendszeresen mentem érte az óvodába ott is bepróbálkozott, de mondtam neki hogy hiába ordít, rólam lepereg. Úgyhogy amíg haza nem értünk az óvodától a lakásig egyfolytában bőgött. Mondtam neki szóljon ha elunta!
ezt is párszor eljátszottuk, megint győztem. Persze ha a sajátom lett volna és nem hat a szép szó tuti rácsaptam volna a fenekére. Ehhez csak életveszélyes helyzet után folyamodom, ha nem használ az erélyes szó, hogy valamit nem szabad.
Ezeken átmenve már minden oké volt! Innentől már én voltam a favorít, alig várta, hogy én menjek érte! Megértette végre, hogy általában anya megy érte, de ha a főnök azt mondja hogy túlóra, akkor nincs mit tenni, akármennyire csalódott és szomorú.
szóval mindennek van miértje, de nem mindig vevő rá a másik oldal. Samut kellett féltenem, mert nem bírta, ha valaki sírt, nagyon megviselte! Aztán már milyen jó barátok lettek! De aztán eltüntek az életünkből, hála Istennek/bocsi/
Az ember szívesen segít, de amikor A-tól szettig kihasználják mentálisan, anyagilag, s még hülyére is veszik..na egyszer csak betelik nálam is a pohár!
Úgyhogy mióta nem találkozom velük és nem kell a hazugságokat hallgatnom, azóta sokkal jobb a közérzetem.
Néha tudni kell nemet mondani!
Nem bántottál meg, pont az a jó, hogy több oldalról tudjuk megközelíteni a témát és ez is nagyon fontos!

Kihagytam a válaszból Claidermant, nekem is nagy kedvenc, szívesen hallgatom a mai napig is. Anno sokat ment egy zenei rádióban, ha ő volt műsoron, nálunk nagy csend volt, mert annyira figyeltünk a játékára!
