mikaz írta:Kedves Rita! Letöltöttem 3. rész fordítását.Úgy alakult,hogy rögtön meg is nézhettem!
Örömmel fedeztem fel az ismerős utakat. Ismét a három párhuzamos folyó környékén jártunk!
Mivel a teához fűződik a legtöbb személyes élményem, nekem ez a rész tetszett eddig a legjobban. Nagyon logikusan felépített epizód volt. A tea története, az ősanya - fa, az áldozatok bemutatása, a császárok viszonyulása a teához, a teával való visszaélés a hatalom megerősítésében,mind-mind nagyon érdekes kultúrtörténeti adalék.
S a gyönyörűen fotózott kínai városok, paloták, teaültetvények. Érdekes a tea készítésének bemutatása is:pl. a szállítás közben fermentálódó levelek, vagy a csomagolás precízsége, hogy az állatokat is kímélni tudják.
Aztán a tibetiek életében a tea fontossága. Most végre a jakvajas tea jelentőségét is megismerhettem. Az első két epizódban is gyakran szerepelt. Kőrösi Csoma Sándor életrajzában is olvastam,hogy ez volt a fő táplálékuk Tibetben. Most már értem is, hogy miért.
A filmek látványvilága mindig lenyűgöz. Fantasztikus tájakat, hihetetlen nehézségű utakat látunk. Nagyon tetszett a korabeli filmrészlet, amiben a folyón való átkelést mutatták.
Mindegyik rész legfontosabb tényezője az ember, aki ilyen körülmények között is békében tud élni önmagával, az isteneivel.
Közel a nyolcvanadik évhez mosolygós szemekkel, tiszta emlékezettel mesélnek.
A mostani epizódban az idős házaspár, és a szerelemről szóló szép dal volt a legmeghatóbb. Köszönöm,hogy a dal szövegét is érthettem!

Zsu
Kedves Zsu! De jó, hogy meg is nézted, és tetszett ez a rész is! Szerintem az utolsó epizód is
érdekes lesz számodra. A címe: Guge, az elveszett királyság. Lehet, hogy Te hallottál is róla,
én még soha, egy kicsit félek is tőle. Nem szeretnék semmit félrefordítani. Letöltöttem egy
dokumentumfilmet is Guge-ról. Ha érdekes lesz a sztori, akkor a különálló filmet is lefordítom.
Szinte minden említésre méltó momentumát méltattad a Tea útjának, ezért másról szeretnék
írni. Miközben a teafáknak néztem utána, egy nagyon érdekes cikkre bukkantam. Mivel a film
nem csak Puerről és a puer teáról szól, nem volt idő kivesézni az "ősi teafa" jelentést, pedig
hatalmas jelentősége van. Találtam egy érdekes magyar nyelvű cikket, ami csodálatos dolgokat
ír a Puerban található ősi teafákról:
Forrás: http://puerh.hu/teaerdo_tea_faJünnan szinte minden teatermő területe büszkélkedhet eredeti, igazi antik tea példányokkal, különösen így van ez Lincangban, ahol a világ legnagyobb egybefüggő teaőserdeje található, de Xishuangbanna, azon belül Menghai, Si-Mao és Pu-Erh teatermő vidéke is, a Lan chang folyó völgye is a tea biológiai őshazájának számít, s mint ilyen, ma is otthona ősi teafáknak. A különösen párás, magashegyi éghajlatnak köszönhetően különlegesen széles, egy felnőtt tenyerénél is szélesebb levelű (Da ye ) teát adó fák nőnek.
Ősi, vagy anyafáknak nevezik a többszáz éves eredeti, nem ültetett, vagy telepített példányokat, melyek vadon nőnek a mezőkön, vagy az erdőben. Az anyafák, avagy teakirályok, hivatalos nevükön öreg fák (gŭshů gu shu öreg fa ) valóban matuzsálemi kort megért példányok lehetnek. A Menghaiban található, Nan-nuo-hegységben jónéhány 800 évnél is idősebb fa lakik; a Bada Nagy Fekete Hegységben 1961-ben bukkantak egy azóta sokat fotózott, legalább 1700 éves faremetére, Bon wei ültetvényein több, 1000 évnél is idősebb félvad példány dacol az idővel, ezek valódi élő fossziliák. A jelenleg ismert legöregebb teafa-ent egy 2700 éves példány Jiujia város közelében, az őserdőben. Hozzá kell tennünk, hogy ezek a valóban ősi fák csupán annak köszönhetik fennmaradásukat, hogy emberi településektől sokszor többnapi járásra lévő, elhagyott területeken találhatóak. Az anyafák teája nem piaci tea, ezek a példányok nemzeti kincsnek számító védett egyedek, de leszármazottaik, a vadon élő több száz, nem ritkán ezer évet is meghaladó korú fák teája magától értetődően organikus, vegyszermentes, eredeti tea, ami nagy értéket jelent a mai piacon. Teájuk fanyar, erős, nagyon erős, a rügyeikből készített tea potenciált tekintve minden más teát felülmúl, ízüket gyakran menta, és kámfor lengi be, ami a velük szimbiózisban élő kámforfák hatása.
Az ősi, mondhatnánk, antik teafák termését feldolgozva olyan őseredeti természeti kincset kapunk a kezünkbe, ami a gasztronómia bármelyik ágával összehasonlítva egyedülállónak mondható. Mit nem adnánk azért, ha megkóstolhatnánk Jeruzsálem 2000 évvel ezelőtti gyantás borát? A régi teafák teáiban évszázadok változatlan erejét vehetjük át, ráadásul úgy, hogy ezek között nincs két egyforma Pu’erh, ahány fa, annyi íz.
Aztán vannak a félvad teafák, amik szintén nagyon fontosak a génállomány szempontjából:
Félvad fáknak hívják a 30 évnél idősebb egyedeket, melyek általában félig vad-, tehát vad anyafákból metszett tövekből szaporított teafák a vadonban található ültetvényeken, vagy ültetvénymaradványokon. A Puerh piacon általában vad teaként emlegetik ezeket is, de ízük és erejük elmarad az ősi anyafák teájától. Ezzel együtt ezek is kivétel nélkül vad környezetben, amolyan szilajon tartott, organikus ültetvények, a teajövő legfontosabb génállományát alkotják. Ne felejtsük el, hogy sokszor ezek az ültetvények is 2-300 éves, a mi fogalmaink szerint elvadult teaerdők.
Az általánosságban elmondható, hogy a vad teafákról szedett tea, illetve bizonyos területek, így a Ban zhang, a Bu-lang, vagy a Yi Wu hegység teái már egészen fiatalon extraklasszis, semmihez sem hasonlítható teát adnak, majdhogynem tévedhetetlenek.
Végül van a modern valóság:
Végül van a modern valóság; az ősi és újabbkori területekre telepített, magról ültetett, vagy dugványozott guanmu(guŕnmů ) modern ültetvények, a szokásos bokornagyságúra vágott teasövényekkel, a magyar nyelv által teacserjévé degradált teafa utódokkal, katonásan, sorban, kilométereken és hektárokon át, ameddig a szem ellát. A nagyüzemi termelés minden előnyével és hátrányával; növényvédőszerekkel és műtrágyával. Ezek a teák változatlanul nagyon jó teákat adhatnak, túlzott élükről, nyersességükről, harsányságukról ismerhetőek meg. Szinte minden sötét pu'erh alapanyaga modern ültetvényes tea.
Az őserdei fák és a teültetvények közti arányok érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy csak Lincang területén jóval több, mint 1.000.000 hektáron termelnek teát, legalább 30.000 tonnát évente. Ebből csupán 100.000 hektár lehet olyan terület, amin száz évnél idősebb teafákról szednek évi pár ezer tonna teát.
Nekem semmi közöm a teához, nem szoktam teázni. De amit ezekről a matuzsálemekről
írnak, és ahogy írják, az valami csodálatos. Nagy kedvem lenne kipróbálni, milyen ízű egy
ezeréves fa leveleiből készült itóka. Vajon mit éreznék, mit gondolnék közben? Meg lennék
hatódva az biztos! Már korábban is írtam, mennyire szerettünk a gyermekeimmel az erdőben
csavarogni, amikor kisebbek voltak. Mindig azt mondták, hogy nagyon jól érzik magukat a
fák közt. Én is. Boldog vagyok, hogy erdő mellett élhetek. Ilyen érzéseket tudtak kiváltani
a fák belőlünk. Csodálatos élőlények! Az ember hajlamos magát tartani a legtöbbre. Márpedig
a teafa az ember nélkül is csodálatosan el van, míg a tibetieknek az életet jelenti. De van
akinek meleget, vagy házat, vagy éppen bútort jelent.
Engem ebben a részben az őserdei jelenetek varázsoltak el a legjobban. A törzsek alázatos
hozzáállása a természethez, és a teafákhoz. Évszázadokon keresztül óvják, vigyázzák őket,
hogy a gyermekeik és az unokáik is boldogan szüretelhessenek róla. Úgy környezettudatosak,
hogy azt sem tudják, mit jelent ez a szó.
Boldog vagyok, hogy fordíthatom ezt a sorozatot! Rengeteg tanulsággal szolgálnak. Nagyon
jól érzem magam, miközben nézem a videókat.
A Tésztaúthoz hasonlóan a teáról is lehetne egy hatrészes sorozatot készíteni. Bírnám!
A tibeti csemeték mennyire emlékeztettek a mongolokra. Szerintem az arcuk jakvajjal volt
bekenve. Lehet, hogy túlságosan kiszárította nekik a szél vagy a hideg:

