mikaz írta:Ritám, én még nem untam meg ezeket a koreai apákat, főnököket, s az egész miliőt, de elgondolkodtató,hogy másutt ez nincs jelen. Meglepne, ha másutt Ázsiában minden fenékig tejfel egyébként. Valószínűleg mások a hagyományok, és más volt az értékrend.
Zsu! Nem is kell megunnod! Mindenki azt nézzen, amihez kedve van, amiben örömét leli.A kínai és a tajvani sorozatok nagyon sokban különböznek a koreaitól. Sokkal kevesebb kifogásolni
valót találok bennük. Az általam korábban látott koreaiakhoz képest nyugisabbak, csendesebbek.
Nincsenek megalázások!!! Kegyetlenkedések, kérlelhetetlen, könyörtelen, nagymamák, nagyapák.
A saját dolgozó csemetéjét kisemmiző munkanélküli, alkoholista, szélhámos szülő. A családok sokkal
harmonikusabbnak tűnnek a nagy "tiszteletadás" nélkül is. Ezekben soha nem hallani arról, hogy
nyakig el lennének adósodva. Bár sulis sorozatot nem fordítottam, csak a Playfull Kiss thai feldolgozását,
és egy maláj első diákszerelmeset, de össze sem lehet hasonlítani ezekben az iskolákban a diákok
egymáshoz való viszonyát a koreaival, vagy a japánnal. Inkább baráti, mint ellenséges.
Csak egy kínai sorozatom volt, amiben a gazdag anyuka kifogásolta a fia párját, de azt sem azért,
mert nem volt annyi pénze a lánynak, mint nekik, hanem más okból. Mindent meg is tett, hogy szét
válassza őket, de ezek az akciók sem voltak olyan durvák, mint amit egy gazdag koreai anyós tett
volna.
Az első kínai nagy sorozatomban, ami azóta is az első helyen van nálam, az egyszerű lánykát két
gazdag fiú is kinézte magának és mind a két gazdag család szívesen üdvözölte volna maguk közt.
Tudomásul vették, hogy a fiuknak ő tetszik, és kész. Annyira csodálkoztam rajta, hogy alig akartam
elhinni, de aztán több soriban is volt ilyen, úgyhogy boldogan elfogadtam.
Japán sorozatot nem fordítottam ebben a témában, sulisat viszont igen. Undorító, mi megy ott az
iskolákban!! Számomra az elviselhetetlen!!
A tajvani dizájnt, akár ruha, akár bútor, vagy használati tárgyak tudnám hasonlítani a koreaihoz, de
a kínait nem. Nekik még sokat kell fejlődniük abban, hogy kifelé mit mutatnak, de ahogy látom, ez
rendező függő is. A Sex and the Cityben a ruhák, a lakások, a bútorok, a tárgyak csodálatosak voltak,
míg a Loving, Never Forgetting nagy sikerű soriban az én ízlésemtől nagyon eltérőek. Kínszenvedés
volt látni.
Pislogó, szipogó, sipítozó lányok engem is kíméljenek!
Zsu! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy az egyik csodálatos rövidfilmemre felhívjam a figyelmedet,
minden kötelezettség nélkül természetesen! Régen fordítottam, és sajnálom, hogy nem nekem jutott
eszembe, a következő: "Személyiségfejlesztésre, célirányos ofő órákra középiskolásoknak elemzésre
is tökéletesen alkalmas a témája, az érzékenysége, a finomsága és a profizmusa miatt."
Ezeket a sorokat Ir-csi írta, és azonnal meg is említettelek neki, mint a fordításaim kedves-lelkes
felhasználóját.
Belinkelem neked a filmet. 45 perc az egész, és aki látta nem bánta meg. Egy baja van, hogy thai!
Ezt a nyelvet nem könnyű elviselni, de még az is lehet, hogy a diákok elfogadóbbak, mint én, nem
fogja zavarni őket. A színésznő sokunk nagy kedvence, két sorozatát is lefordítottam. Én személy
szerint imádom:http://forum.ezoritusubs.com/viewtopic.php?f=29&t=75Dehogy baj, hogy hosszan írsz! Isten tartsa meg jó szokásodat!
