HozzászólásSzerző: Rita » 2024. június 9. 10:34
Sziasztok Kislányok!
Három hét "tömény" családozáson - főként Lilykézésen - vagyok túl. Egy hétig ebéd után hoztam haza az óvodából,
két hétig pedig reggeltől fél ötig kettesben voltunk. Játszottunk, vásároltunk, játszótereztünk, főztünk, mostunk,
teregettünk, pakolásztunk, rendet raktunk. Játékban még mindig a szerepjátékok a menők, nem unja meg őket.
Ősszel iskolás lesz, ez izgatja most a leginkább. Általában én voltam a tanárnéni, ő meg a tanuló. Nagyon lelkesen
oldotta a feladatokat.
Este kilenc felé kerültem be a szobámba, akkor kapcsoltam be a laptopomat tök feleslegesen, mert addigra már
nagyon kívántam az ágyat, és ahogy vízszintesbe kerültem, öt perc múlva már aludtam is. Mondjuk ez itthon is így
van, a különbség annyi, hogy itthon nagyon korán felébredek, míg kint sokszor Lilyke hangjára ébredtem hat-fél hét felé.
Mozgalmas nyaram lesz. Két és fél hét múlva jönnek a gyerekek, aztán együtt megyünk vissza, mert Lilykének befejeződik
az óvoda. Járhatna szeptemberig, de írtam korábban, hogy megemelték a díjakat, és már eddig is eszméletlen sok pénzbe
került az ovi (havi 1000 font - mai árfolyamon havonta 460 ezer forint és ez még nem a megemelt összeg).
Közben lesz egy költözés is augusztus elején. Zsuzsiéknak sikerült jó helyen, egy viszonylag jó házat venniük. Itt-ott
fel kell újítani, de mindenki nagyon örül, hogy végre lesz kertecskéjük. Szinte ezt várják a legjobban.
Szeptembertől elkezdődik az iskola, én fogom hozni-vinni Lilykét, mert kezdetben (két hétig) hamarabb haza kell hozni a
gyerekeket. Utána jövök majd haza.
Ma éjjel kettőre értem haza. Egy órás késéssel indultunk. Képzeljétek egy pedofil aktiválta magát a repülőnkön rögtön
a felszállás után. Arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik stewardess angolul és magyarul is bemondja, hogy aki felállt a
helyéről azonnal üljön vissza, és kapcsolja be magát, felszállás közben vagyunk, még nem lehet vécére menni. Kihajoltam,
hogy megnézzem, ki állt fel, és azt láttam, hogy egy 14 év körüli fiú áll a sora mellett, és nem ül vissza a felszólítás
ellenére se, és farkas szemet néz a stewardessekkel, akik a repülő végében voltak. Nekik is bekötve kellett ülniük.
Még egyszer figyelmeztették, és akkor vonakodva visszaült. Nem gondolt senki, semmi rosszra. Amikor már fel lehetett
állni, többen megindultak a repülő végébe a vécéhez (én az utolsó előtti sorban ültem). Egyszer csak arra lettünk figyelmesek,
hogy mindenkit a repülő elején lévő vécékhez irányítanak, és hogy mögöttünk halk, sírós hangon beszél valaki. Nem lehetett
kivenni, hogy miről van szó, egy mondatot hallottunk csak, hogy "a rendőrök várni fogják Bp.-en". Aztán az előttem kettővel
lévő sort kiürítették, és oda ültették le a síró fiút és a kísérőjét. Akkor a kísérő elmondta, hogy a barátnője hamarabb
hazajött Angliából, és most ő hozza haza a fiát. Nem egymás mellett ültek, de nem voltak messze egymástól. Azt a fiú
mellett nem részletezte, hogy mit csinált a fiúval, vagy magával a mellette ülő férfi, csak annyit mondott, hogy pont egy
pedofil mellé került, és hogy a stewardessek intézkedtek, elkülönítették a férfit, és rendőrök fogják várni a reptéren.
A srác többször is sírásba kezdett az út során. Mikor megérkeztünk, nem állhattunk fel a helyünkről, amíg a rendőrök le
nem vitték a hapsit a gépről. Nagyon alacsony, vékony dongájú, kopaszra borotvált fejű ember volt. Ha nem láttuk volna az
arcát, hátulról 14-15 éves gyereknek lehetett volna hinni.
Azt nem értem, hogy mit képzelt ez a barom, hogy meg tud úszni egy olyan akciót, amit egy zsúfolt gépen hajt végre?
Odakint szinte végig hideg (13-14-16 fok) volt, de ha kisütött a nap, szedtünk le magunkról minden réteget, olyan meleg lett
hirtelen, és persze öltöztünk, ha elment a nap. Angliában ez egy olyan sajátosság, amit itthon soha nem tapasztalni. Esett
is sokszor, de nem volt vészes, és a csendes, csepergélő, szitáló esővel senki nem foglalkozik odakint.
Most megyek vásárolni, mert üres a hűtőm, és főznöm is kell. Ma kipakolászok, mosok, portalanítok, de ígérem, hogy holnap
jövök megint.
Paggy, én is nagyon szépnek tartom ezt a szertartást, amit most végzel, és hiszek is benne. Nem baj, ha a haragodnak is
utat adsz, ne hibáztasd magad miatta, ne érezz bűntudatot. Meg kell élni, utat kell engedni minden érzelemnek, ami
most benned van, és ebbe a harag is beletartozik. Ez természetes. Csinálj mindent úgy, ahogy neked jó, amiben hiszel,
ami megnyugtat, meggyógyít. Szerintem ez a 49 nap nemcsak a halottak, hanem a hátrahagyottak lelkének is segít.
Ahhoz a kilenc hónaphoz hasonlítanám, ami a kismamát anyává érleli.
Ildikó, Kata, Ági, Hesu, holnap írok többet is. Leszedem Kata fotóit, és én is teszek ki párat.
Kellemes hétvégét mindannyiunknak!