És tessék!/kiragadva az előbbiből/
A gótikus elemek felhasználásával az 1770-es barokk stílusú átalakítást ifjabb Stettner Sebestyén budai aranyozó és festőművész bonyolította le, akinek híres apja többek között a szabadkai (ma Subotica, Szerbia) Szent Mihály templom főoltárát is megfestette.
KI EZ A STETTNER SEBESTYÉN??????

„Stettner Sebestyén első írásos említése 1727-ből ismert, amikor először kérvényezi a budai polgárság közé való felvételét. ----TEHÁT-TEHÁT,végül majd megkapja,mert lett egy háza,ahol több mint 10 évig élt!!---

Budán nem volt festőcéh, ezért a festők működését polgárjoghoz kötötték. (…) 1727 augusztusában eredménytelenül folyamodik a budai városi tanácshoz a polgárjog elnyeréséért, melyet a hivatal teljesítene, ha a Budán való megélhetését biztosítva látná, hiszen az itt működő két festő is alig tudja megkeresni a kenyérre valót. A városatyák a budai festőtársak: Falkoner György és Landtrachtinger Gáspár beleegyezésétől teszik függővé jóváhagyásukat. Stettner 1732-ben, megegyezvén Falkonerrel és annak fiával, újra folyamodványt nyújtott be ebben az ügyben, de a másik festő valószínűleg 1736-ig nem adta hozzájárulását a polgárjog elnyeréséhez. Schoen Arnold kutatásainak köszönhetően a budai Nagyboldogasszony-plébánia anyakönyveiből ismerhetjük meg Stettner Sebestyén és családtagjai életrajzi adatait. Stettner Sebestyén 1738-ban házasságot kötött Obergruber Keresztély építőmester özvegyével, született Seth Mária Teréziával (1716 k.–1789), Anton Hörger, Cetto, Egger és Riz szenátorok tanúskodásával. 1741-ben fiuk, János Sebestyén, 1743-ban leányuk, Anna Terézia (†1747) született. Mesterünknek 1740-ben már háza van a várban, a Szentháromság tér közelében, 1755-ben is a háztulajdonosok között szerepel. E ház, a vár 115-ös számú háza a korabeli Böckengassén, a pékek utcájában állt (ma Országház utca 18.), és felesége révén került Stettner tulajdonába. (…) Stettner Sebestyén tagja volt a budai polgári gyalogosgárdának Matthias Schervitz (1701 k.–1771) és Jan Fridrich Schultz (1711–1761) festőtársával együtt. Tüdősorvadás következtében halt meg 1758. november 7-én, ötvenkilenc éves korában, s a főtemplom mellett temettetett el.”
Stettner pest-budai működése mellett többek között szegedi, szabadkai, nagykanizsai, bajai, esztergomi és kalocsai megbízásokat kapott. Festett és aranyozott. Jellegzetes, kissé „naiv” stílusa, élénk szín- és formavilága XVII. századi itáliai hatást sejtet. Korhecz Papp Zsuzsanna szerint: „A XVIII. századi budai mesterek alkotásai, s közöttük Stettner művei természetesen nem mérhetőek össze a bécsi, az itáliai vagy németalföldi nagymesterek teljesítményével, de művészi ihlettel áthatott tevékenységük hozta létre az ország központi és déli, Duna-Tisza közti részein fellelhető legminőségibb oltárképeket, melyek e korszakhoz (1730–1760 között) köthetők.