Kata! Jót nevettem a "netes nagyi" kifejezéseden. Én eddig utazó nagyiként aposztrofáltam magam, de amióta
nagyi lettem, pont utazni nem tudok, így valóban netes nagyi lett belőlem.
Nagyon sokat élőzünk a lányommal, emiatt látom ahogy nő, okosodik, fejlődik Lilyke. Édes babuci!
Anyáról lányára száll az ujjszopás nálunk. Én is a bal hüvelykujjamat szoptam és Zsuzsi is. A fiaim nem voltak
szopisok.

A felhők, mintha tudnák, hogy nálatok nagyon fotogénnek kell lenniük, mert sokszor csak őket van lehetőséged
fotózni.

Különlegese, színesek, feketék, habosak... Nálunk mostanában csak egyszerűen szürkék. Rég nem
láttam ilyen szép habos-babosakat, mint a te képeiden. Kicsit már unom az esőt. Nem tudok annyit mozogni,
amennyit szoktam.
Paggy! Nálunk is nagyon sokat drágultak a zöldségek, gyümölcsök.
Nem vagyok beoltva kullancscsípés ellen. Nem szokott bennem kullancs lenni. A legkisebbem, Kristóf lett egyszer
Lyme-kóros, de annyira hamar észrevettük a jeleket, hogy a véréből még ki se tudták mutatni. Azonnal elkezdte
szedni a felírt antibiotikumot és ezzel vége is lett a történetnek. A combján megjelent egy májszínű szabályos
folt, ami nem volt érzékeny, nem fájt, nem viszketett, nem emelkedett ki a bőrből. Kb. fél gyerekökölnyi lehetett.
Szerencsére ismertük a Lyme-kór tüneteit, így amikor megjelent körülötte a "szaturnusz gyűrű", azonnal ment is
az orvoshoz.
Ezt a fotót a netről szedtem, de ilyesmi volt az övé is:

Én ezt a történetet mindenkinek elmondom, és már három embert sikerült megmentenem a Lyme-kór súlyos
következményeitől. Ha időben észrevesszük a jeleket, és elkezdik szedni az antibiotikumot, mindenféle következmény
vagy szövődmény nélkül gyógyulnak.
Van vegán töltött káposzta is, csak még nem próbáltam ki. Mindenféle növényi töltelékkel láttam már. A variációk
száma itt is végtelen, úgy, mint a húsos verziónál. Az egyiket kifotóztam Dr. Greger szakácskönyvéből. Ezt a könyvet
kaptam Zsuzsitól. Ki fogom próbálni.
Én nagyon szeretem az erkélyeket. Nálunk ez hozzátartozik az emeletes épületekhez. Angliában már az első utam során
feltűnt, hogy nincsenek erkélyek, vagy ha vannak, azok csak annak látszanak, nem lehet kilépni rájuk, mert ablak
kapcsolódik hozzájuk, nem ajtó.
Tetszenek a fotóid! Az erkély a házak dísze. Öltözteti, hangulatot, játékosságot, ritmust ad neki.
Ezek a rózsás képek fantasztikusak. Gyönyörű az a környék is és a kilátás is. A párod letagadhatna pár évet. Az én
rózsám alapos késésben van, nem tudom miért. Jó éles képeket készítettél! Nálunk nem volt jégeső, csak egy nagy zuhé.
Aztán ahogy jött, úgy el is ment. De attól jó meleg volt végre.
Az egyik fotódon van egy férfi, akinek valami kerekes van a hátán. Sokáig gondolkodtam, mire rájöttem, hogy az egy
összecsukható roller.
Éva! Már a múltkoriban is elképedtem, amikor beszéltél az eddigi papagájos tapasztalataitokról, a tartásukról, nevelésükről,
a viselkedésükről. Hajlamosak vagyunk a madarakra amolyan tudatlan lényként gondolni, akik jóval kevesebb törődést
igényelnek, mint mondjuk a kutyák. Nagyon érdekes olvasni az írásodat. El is szégyelltem magam a korábbi gondolataimért.
A tapasztalatlanságom az oka.
Nem lehet, hogy a Dodi-féle papagájok a természetben is fejjel lefelé alszanak? Nagyon érdekes, amiket írsz róla.
Cuki az éneklő papagáj is! Jobb hangja van, mint némelyik embernek.

És közben még ritmusra rázza magát. Hihetetlen!