Kedves Anyecska! Marcsival együtt megsimogattátok a lelkemet, nagyon jólesett! Köszönöm!
Aki a fórumot szereti rossz ember nem lehet, aki ezt a fórumot, az meg főleg! Hát akkor írom
is a válaszomat.Én is nagyon szeretek vesézni, és imádom, ha valaki olyat ír, amire én nem is gondoltam. Mint
a Loving végénél. Befejeződik a sori, örülünk a happy endnek, aztán dől minden, mint a dominó.
Szerintem lehetett hallani, ahogy leesik nálam a tantusz, és látni kellett volna, amint szedem
az államat fel a földről.
A röhej az, hogy a nagyi hatvan év várakozás után sem gondol semmi rosszra. Az unokájával
együtt megmagyarázzák, hogy Wang Cai nagyapának biztosan sok dolga akadt. Kész!
Nagyapa egy kegyetlen ember. Nem is csodálkozott azon, ami a kórházban történt, és legalább
belátta, hogy magának köszönheti. Neki muszáj lesz bocsánatot kérnie a családjától, és FA-től
is, de nem úgy, ahogy a Lovingban csinálták a főbűnösök!
Örülök nagyon, hogy utolértél bennünket! Én is azt mondom, hogy a legjobb együtt nézni!
Szívesen a feliratokat!Az én kis falum picike, dombon van, erdőkkel körülvéve, ezért tényleg nagyon szép. A képek
erősen zoomolva vannak, szóval az a ház, aminek a teteje a napfelkeltés képeken látszódik nincs
olyan közel hozzám, ahogy gondolnátok. Az pontosan a negyedik szomszédom háztetője.
Ma ilyen volt a napfelkelte. Tulajdonképpen a felhők vastagsága nagysága határozza meg, milyen
fotó születik aznap. Erre már rájöttem:
