mikaz írta:Kedves Rita! Köszönöm az újabb kirándulást! Nagyon tanulságos rész volt ez is. Elgondolkodtató és tiszteletre méltó,ahogy ezek a közösségek viselik a nehézségeket, ahogy küzdenek a fennmaradásukért. Megérintett, ahogy a lehetetlen tűnő életkörülmények között is megtalálták azt a kincset,amiből tisztességesen fenntarthatják magukat. S ha nem lennék hívő,akkor is elhinném, hogy ez csak Isten segítségével lehetséges. Milyen szép mitológiát költöttek a só köré!
Senkitől nem hallottunk panaszt, pedig gyötrelmes lehet nőként ilyen nehéz munkát végezni. Illetve mégis,hisz a gyönyörű dal, aminek a szövegét is lefordítottad, arról szólt, hogy szeretnének megszabadulni a terhes vödröktől.
Már a 35kg-os súlytól elborzadtam. Hát még a körülmények,ahol cipelik őket. Kétségtelen,hogy más a fizikai adottságuk. Rugalmasabbak, szívósabbak. Ezeken a magas és veszélyes hegyi utakon kifinomultabb lehet a mozgásuk, jobban alkalmazkodnak a nehéz terepekhez. Itt is láthattunk hatalmas fából kifaragott létrát, amin teher nélkül sem lennék képes felmenni.
Ez a sorozat nagyon logikus felépítésű. Tetszik,ahogy beleszövik az emberek hiedelemvilágát is.
Pl. csak nők érhetnek a sóhoz, s mindenhez,ami azzal kapcsolatos. Ez egy anyajogú társadalom lehet, ezért megy a fiú a lány családjához. Az ácsolatok, a sómedencék, a kutak karbantartása, a teher cipelése, a só tisztaságának ellenőrzése, a begyűjtése mind a nők feladata. A tudásuk is több lehet a férfiakénál, nem csoda,ha ők vannak fölényben. S nem lepne meg,ha emiatt a fölény miatt tartanák meg azt a hiedelmet,hogy a férfi kéz kárt okoz a sótermelésben. Inkább vállalják a nehéz munkát, ha ez a társadalomban előnyt biztosít számukra. A lányanya nem megvetés tárgya, ez is azt bizonyítja,hogy a nők diktálnak. Nem hallottunk a faluközösség működéséről, az iskolákról sem. Viszont láttuk a gyönyörű gyerekeket lubickolni a veszélyes folyóban, az esküvőn, a karavánban. Ők azt tanulják meg, ami az ottani élethez feltétlenül fontos. Kereskedni, karavánt vezetni, elviselni a nehéz terepviszonyokat, a só készítését, az árpa termelését, stb. Nagyon tetszett,ahogy elkészítették a sómedencéket. Ez a sárral kikent, ácsolatra épített sík medence mindenféle vízszintező, és gépi eszköz nélkül, szinte kőkorszaki módszerekkel. Megint az jutott eszembe, ami a mongoloknál is. Ők tudnak valamit, amivel túlélhetik a legnagyobb katasztrófákat is, míg a civilizált világ tehetetlenül összeomlana egy szempillantás alatt. Ki bírna közülünk jégesőben, villámlások közepette ilyen terepen megmaradni, nemhogy sószállítmányért, állatokért felelve haladni egy olyan ösvényen, ami még tiszta időben is veszélyes?
Vajon a vízi erőmű építése után életben maradhatnak ezek a közösségek?
Gabóci,neked is köszönöm a szinkronos film linkjét! Míg írtam, le is tudtam menteni. Érdekel a téma, szeretném megnézni.
Kedves Zsu! Nagyon tetszett a magyarázatod, ahogy az anyajogú társadalomra, mint okra, vezettél
vissza több mindent is, amit a videóban láttunk. Nagyon logikusnak tűnik. Milyen jó, hogy itt vagy!
Veled együtt a történelmet is megkedvelem.
Ma felmentem a D-A-ra, és azon vigyorogtam, hogy nem is nézem a Saimdangot, mégis élvezettel
olvastam - ahogy láttam, Unni is - amit írtál a történelmi párhuzamokról, mert az önmagában is
érthető volt. Úgyis nagyon keveset tudok a mi történelmünkről (az iskolában az egyik fülemen bement,
a másikon kijött, amit az órán hallottam, és csakis a dolgozatok megírásáig tartott a sok-sok órán
keresztül sulykolt tananyag). Szóval ma is tanultam valamit!
Ez csak ezen a sókészítő területen alakulhatott ki, hogy a férfiak nem nyúlhatnak a sóhoz, mert a
következő részben, ahol még mindig a só lesz a téma, ott kifejezetten csak férfiak munkálkodnak.
Nagyon igazad van a túléléssel kapcsolatban. Egyedül áramuk van, mert villamosvezetékeket láttam
mindenfelé, a többit úgy hordják össze a természetből. Áram meg nem sok mindenhez szükséges.
Bőven kibírnák anélkül is.
Megakadt a szemem a megáradt folyó után maradt szennyeződéseken. Pár műanyag flakon, meg pohár,
egy-két nylon, és kész is. Nálunk ha kiönt a Sajó, és visszahúzódik, sokkal több szemét marad vissza.

A lány jegyese egyébként járt hozzájuk, ezen a képen is ő van, és a só eladásban is segített, ment
a karavánnal. 21 éves, egy évvel fiatalabb a párjánál. Az is látszik, hogy a nagymama van egész nap
az unokával:


Szörnyű, még belegondolni is, hogy ezek a nők, csak 20 éve mondhatják el, hogy saját maguknak
termelik a sót. Nem elég a nehéz, erőt próbáló munka, még le is szedte valaki a sápot!
Ilyenek jutottak eszembe, miközben nézegettem, ahogy a lapos tetőn az árpát, és másféle gabonát
szárítják, hogy ott, ebben a magasságban biztosan nincsenek már magevő madarak, különben
nem lennének a magvak biztonságban.
