Rájöttem a titkom nyitjára! Ircsi rituáléjának olvasása közben beugrott, hogy én a kávéval
vagyok ugyanígy. Semmi különlegesség nincs benne, még a kávé is csak egyszerű Omnia, de
ha nem a megszokott szertartással iszom meg, akkor biz' isten olyan, mintha nem is ittam
volna. Semmi hatása sincs.
Több víz, kevesebb kávéból készítem a kis kotyogómban. Csendnek kell lennie, vagy ha az
nem lehetséges, akkor legalább legyek magamban. Ha elkészült, leülök, felteszem a lábam
(nem maradhat el!), és szép lassan elkortyolgatom. Legtöbbször bambán böngészek a neten,
amíg tart a kávéból. Erre a magányos kávéivásra én is akkor szoktam rá, amikor kicsik voltak
a gyermekeim. Így vontam ki őket pát percre az életemből, illetve magamat az övékéből.
Tudták, hogy anya kávét iszik, egy kicsit békén kell hagyni.
Ez a szokás a mai napig megmaradt. Addig nem iszom kávét, amíg nincs rá pár magányban
eltölthető percem. Ha együtt vagyunk, mindenki megissza a kávéját ebéd után, csak én nem.
Én majd asztalbontás után főzőm meg a magamét, és fogyasztom el a szobámban.
Ircsi nagyon hangulatos az asztalkád! A fotó is nyugalmat sugall. Szép kép!Ismét köszönöm a kiegészítést! Tényleg! Csak arról beszéltünk, milyen fura, hogy a fiúk
költöznek a lányos házhoz, arról, hogy a hozományt is a férj hozza, meg is feledkeztünk.
A Nagy Teaélményemet úgy képzelem el, hogy megadnám a módját, és befizetném magam
egy puerre egy teaházban. Persze csak olyan jöhet szóba, ahol komoly szertartások közepette
készítik el a teámat, az orrom előtt, hogy jól lássak mindent. Ha lehet, fotóznék is, hogy
meg tudjam osztani veletek az élményemet.
