Tegnap elkészítettem a padthait, amit ha meglátna egy igazi thai, a hasát fogná a röhögéstől.
Ahogy írtam tegnap, a mogyoróvajas szósz nem ízlett annyira, de már tudom, hogy a gyömbérpor
miatt. Legközelebb vagy kevesebbet teszek belőle, vagy kihagyom, még nem tudom, de ebben a
szószban túltoltam, az már biztos. Szerencsére a tésztával és a zöldségekkel összekeverve, sokat
szelídült az íze, úgyhogy biztos, hogy máskor is el fogom készíteni. Sőt, a fiam és a menyem is
kíváncsi az ízére, ezért nekik is elkészítem majd. Nem vettem hozzá padthai tésztát, mert nem
teljes értékű, és kétszer annyiba kerül, mint fél kiló teljes értékű spagetti. Fél kiló több, mint ezer
forint.
Sok mindenben nem követtem a videót. Például a szószba én nem tettem srirachát, amiről eddig
nem is tudtam, hogy micsoda. Kiderült, hogy csiliszósz. Az Intersparban és a Tescoban is többfélét
is lehet kapni. Megnéztem az összetevőit, és mindegyikben vagy az első, vagy a második helyen a
cukor állt, és csak ezután jött a csili. Vagyis egy flakonban több cukor van, mint csilipaprika! És
voltak egyéb összetevők is, ami miatt nem vettem meg. Aztán nem használtam juharszirupot, mert
már nem veszek ilyesmit. Datolyával helyettesítettem. Kezeletlen, friss, vajpuha datolyát szoktam
venni, mert ez teljes értékű. Magas ugyan a cukortartalma, de ott van a rengeteg rost a húsában,
nem beszélve a vitaminokról, enzimekről, amik miatt lassan szívódik fel, nem emelve meg hirtelen
a vércukrot. Citromot elfelejtettem venni, ezért nem került bele citromlé. Viszont facsartam bele
egy csomó narancslevet, mert egyszer ez már csináltam narancsos mogyorószószt, és az nagyon
bejött nekem zöldségekkel.
Az én szószom így nézett ki (ez nem egyszeri adag nekem, három napig fogom enni):
Három evőkanál mogyoróvaj, kb. 2-3 evőkanálnyi szójaszósz, egy nagy gerezd reszelt fokhagyma,
három datolya (kimagoztam, villával szétnyomkodtam), két narancs leve (legközelebb hármat
fogok kifacsarni), kb. egy kiskanálnyi gyömbérpor (fele is elég lett volna szerintem), kevés víz


Először egy tálban, kézzel próbáltam összeállítani a szószt, de a mogyoróvaj nagyon meglepően
viselkedett. A sok folyadék (két narancs leve+víz) ellenére, egyre keményebb lett. Ekkor az egészet
beleöntöttem az aprítóba, adtam még hozzá vizet, és összeturmixoltam. Így olyan krémes lett,
amilyenre eleve számítottam. Kicsit sósnak éreztem (a szójaszósz miatt gondolom), ezért se a
tészta főzővizébe, se a zöldségekre nem tettem plusz sót.
A zöldségek mind maradékok voltak, amiket fel kellett már használni: nem látszik, de a tálban
legalul csíkokra vágott kelkáposzta van, rajta apróra vágott karfiol, brokkoli, kaliforniai paprika,
répaszalagok, amiket a zöldséghámozóval csináltam, lilahagyma, újhagyma és fokhagyma.

Forró edénybe öntöttem a zöldségeket, először magukban pirítgattam egy kicsit természetesen
olaj nélkül, majd meglocsoltam szójaszósszal, kevergettem még egy darabig, aztán fedőt
tettem rá, és megvártam, hogy elfője a levét. Addigra meg is párolódtak a zöldségek, de nem
főttek szét. Félúton egy karalábé összes levelét is beletettem.


A kész ételt megszórtam őrölt kendermaggal.

Mivel három napig eszem ez az ételt is, ezért nem kevertem össze az összes tésztát a zöldséggel
és a mogyorószósszal, mindent külön tárolok a hűtőben, és csak evés előtt keverem össze őket.
Ezt mindig így csinálom a tésztás ételeknél. (Csak a fotó kedvéért vettem le a jénai tetejét.)
Együtt, de mégis külön. Nem akartam két edényt összekenni.

Én nem tettem annyi mogyorószószt a tésztára, mint Eszter. Sokkal kevesebbel is nagyon finom volt,
és így jóval kevesebb kalóriát tartalmaz az étel.
Még ezek után is maradt zöldség, abból pedig miso levest főztem, ami miatt szintén halálra röhögné
magát egy japán. Inkább nevezném miso-s levesnek. De erről majd holnap, mert már így is túltengtem.
Most megyek menni.
