Van képem hozzá

[nildiko]

Kata google fordítóba beírva ez jön le. Mintha én is kaptam volna egyszer ilyet, nagyon úgy rémlik.

"Letölthető az MSI Afterburner v.4.6.4 Szeretné megnyitni a letöltési oldalt Most?"

Fogalmam sincs mi az amit letöltenék, de azt hiszem inkább NEM.
Gondold át. Valamelyiket üsd ki.
Legközelebb kimásolod, mert most mint képből nem tudtam kimásolni, a szavakat egyesével írtam be. Ezt adta ki.
De nagyon úgy rémlik, hogy én is kaptam egy ilyet.
Jó éjt.

[Rita]

Tegnap elkezdtem lencsét csíráztatni, direkt azért, hogy bemutassam, mennyire egyszerű, és azért is,
mert elfogyott az előző adag. Lépésről-lépésre lefotózom, hogy lássátok a folyamatot. Elvileg a hatodik
napon már szüretelhetjük is. Most nem fogom menet közben elkezdeni enni, hogy lássuk, mennyi csíra
lesz másfél evőkanálnyi étkezési lencséből.

Vetőmagot nem szabad csíráztatni, mert az csávázva van, de étkezésre szánt gabonát, hüvelyest, magvakat
szabad, illetve vásárolni kell kifejezetten csirázásra vagy mikrozöldre szánt magvakat. Itt Miskolcon, az
Intersparban a zöldséges részleg szélén áll egy műanyag oszlopszerűség, aminek a fakkjai tele vannak kis
zacskókkal, amikben kifejezetten ilyen magok vannak. Régebben a Lidlben tudtam venni, meg tavaly egy
mezőgazdasági boltban, a vetőmagoknál voltak elhelyezve. Azt hiszem, a DM-ben is láttam már, de ebben
nem vagyok biztos.

Tegnap délután alaposan megmostam, és beáztattam másfél evőkanálnyi sima, barna lencsét. Máris rátettem
a hálót, és ezt le se veszem a csíráztatás végéig.



Ma reggel leöntöttem róla a vizet, egyszer átöblítettem, majd egy időre a mosogató szélére állítottam, hogy
jól lecsöpögjön. Ezután egy kistányér szélére helyeztem az üveget, hogy ferdén álljon, ne maradjon benne
pangó víz. Teszek alá egy összehajtott papírtörlőt is, de a hálót hagyjuk szabadon, hogy levegőzzenek a magok,
illetve a háló lehet nedves, mert a magok hozzáérnek, és azoknak kell a folyamatos nedvesség a csírázáshoz.
Legközelebb este fogom felengedni vízzel és átöblíteni. Ha a konyhában járok, meg szoktam mozgatni az
üveget, hogy az egymáson lévő lencseszemeket elmozdítsam egy kicsit, hogy levegőhöz jussanak. Ha már
nincs pangó víz, oldalára fektetve is lehet tartani az üveget.

[Rita]

Most ezt ettem három napig: vörös curry pasztás zöldségek zöldséges bulgurral
(kelkáposzta, édeskrumpli, zöld- és sárgahüvelyű bab, lilahagyma, palermói paprika, brokkoli,
karfiol, répa, borsó, feketebab a zöldségek)

Előzőleg három napig indiai fűszerezésű édeskrumplis vöröslencsét ettem zöldséges hajdinával
éés gombával, amiben nem volt keresztesvirágú, ezzel az étellel bepótoltam (kelkáposzta,
brokkoli, karfiol).



Az indiai édeskrumplis vöröslencsének csak a fázisfotóit tudom feltenni, elfelejtettem megörökíteni,
amikor már a tányéron van.

Édeskrumpli, vöröslencse, lilahagyma, fokhagyma, őrölt curry, római kömény, bors, kurkuma,
füstölt pirospaprika, só, víz

Ez az étel éppúgy viselkedik, mint bármelyik hüvelyesből készült főzelék. Ahogy hűl, úgy szilárdul.
Itt még meleg volt.





Zöldséges hajdina: hajdina, répa, kétféle zöldbab, borsó, palermói paprika, petrezselyemzöld,
víz, só, kevés darált paprika és paradicsompüré



Gombát pirítottam rá. A nyers gombákra szójaszószt öntöttem, aminek hatására levet engedett, abban
párolódott, és pirult is meg. A csiperkét nyersen is lehet enni, én se szoktam agyon párolni. Roppanósan
szeretem.

[Paggy]

Kedves Rita!Klassz dolgok ezek a finom etelek.Jo nezegetni a fotokat es az is jo ,hogy sokan itt a forumon ki is probaljak.Gratulalok a batorsagodhoz hogy attertel az ujfajta etkezesre!.Tovabbi sok sikert kivanok!
Ahogy idosodunk mindenkit mar csak a sajat buborekja erdekel es lehullik rolunk az udvariassag .Pld. a parom azt mondta egyaltalan nem erdeklik azok a temak amirol en beszelek.Bar 30 eve nem ertek a gepgyartashoz de oszinten szivesen hallgattam ot amikor a nagy tartalyokrol beszelt ahol belul 8 orat lognak a sotetben a munkasok a hegesztes kozben,vagy ahogyelmesekte mennyi minden kell ahhoz hogy egy munkat elvallaljanak.Oszinten csodaltam az alapossagat.Elvezet volt hallgatni.Viszont ot soha nem erdekeltek az emberek csipp csupp dolgai.Ami kozos az erdeklodesunkben az a muveszet szeretete. politikai tajekozottsag iranya a nagy erkolcsi temak.O egy rendkivul olvasott ember es vagy ajanl konyvet vagy mesel rola hogy mit olvasott.Jo volt hallgatni.
Igy gondoltam ezt a forumot is.Persze hogy nem erdekel teljesen minden mindnyajunkat de megerint a masik temaja.Veszem a faradsagot hogy beleolvassak es neha ottnaradok es csodalkozom hogy milyen erdekes.Orulok hogy szelesebb lesz a latokorom.Sok mindent tanultam Toled Rita es mindenkitol ezen a forumon.Azt gondolom nyitottnak kell maradni az uj dolgokra.
Engem sok minden erdekel,de most elhataroztam kevesebb fog es semmikeppen nem hozok ide tobbet olyan dolgokat ami a tobbseget nem erdekli.Igy marad a kozos resz a viragik.De azt megigerhetem hogy mindent elolvasok.A fozes nekem bar kozponti kerdes csak resze az eletemnek igy mindig megcsodalom amit felraksz es el is olvasom sot tanulok belole megis annyira nem torom magam a megvalositassal hiszen a parom azt mondja neki tok mindegy mit eszik.Magamnak hasznalom fel a Toled kapott informaciot.Most megyek kutyat setaltatni mert el vagyok kesve.Szep napot!Paggy

[Kata58]

Sziasztok Lányok és Elthan!
Köszönöm Ildikó hogy megnézted, és legközelebb ha ez a hülyeség felugrik nemet fogok rá nyomni! Nem minden nap kapcsolom be ott a gépet, így időnként egyszerűen az x -et szoktam kinyomni.
Remélem a nem-mel elküldöm a süllyesztőbe.

Rita, köszönöm az alaposságodat, így neki fogok tudni merni állni..na ezt jól megfogalmaztam
Legalább nem mindig főzött állapotban kerül elénk.

Lementem a kisboltba és nem volt tojás. Mérges vagyok magamra, mert megspórolhattam volna a lemenetelt ...
Paggy, nem értem ezt a mostani megjegyzésedet, nyugodtan hozzál dolgokat. Általában én is úgy járok, hogy ami érdekel megnézem, de legtöbbször azon kapja magát az ember hogy ebbe is abba is belebotlik, az adott link alatt, mert pl. egy weboldal, vagy cikk hozza magával a többit. Csak legfeljebb az ember nem tér vissza külön rá, mert onnan már úgyis megtalálja mindenki a maga számára érdekes dolgokat.

Kellemes hétvégét mindenkinek!

[Paggy]

Kata!
Rossz passzban vagyok mert a parom a cukra miatt "mindig kimondja amit gondol"Nem erdekel sem ez sem az.-mondja.De legfokeppa piszlicsare ugyek.-Na erre mit tudsz mondani?Nem rovod fel hogy teged persze 30 eve minden.

[nildiko]

Drága Paggy.

Nagyon sajnálom, hogy ennyit kell idegeskedned. Valahogy meg kéne értenie annak, akinek szól az intő-óvó szó,hogy jót akarsz, és magadnak is egy kis nyugalmat. Talán írd meg, és tedd olyan helyre, ahol biztosan megtalálja. Legyen talán egy napló, ami elfér az asztal sarkán, és talán beleolvas, amibe leírhatod azt, hogy hogy vigyáznál rá, ha hagyná. Talán kicsit legyen titokzatos, hogy kiváncsi legyen rá mi is van benne. Legyenek benne kedves szavak. Okos nő vagy kitalálod, mivel nyerheted meg. Néhol tegyél bele egy szál préselt virágot, hogy azt higgye, hogy ez a napló csak a tiéd, és ő titokban néz bele, mert te ottfelejtetted. Női rafinéria? Legyen. Ami hasznos valakinek, az nem tilos.
Csak ez jutott eszembe.
Hogy kit mi érdekel? Sajnos annyira elmentem a festés az ezotéria, a filmezés felé, hogy kevés időm jut más dolgok elmélyülésében. Nem lehet az ember mindenben a topon. Azért még belenézünk, de nem mélyedünk el benne, mert ugye ahhoz már az elejétől kellett volna, így én pl. találok olyan részeket, fotókat,stb. ami visszautal az előzményekre. Itt már nem akarok visszamenni. Néha rádöbben, vagy megérti az ember, ezt nem nekem találták ki, nem értek hozzá, nekem nehéz, stb. Nekem is van más dolgom, amit el kell végeznem, kint és bent is. Lelki dolgaimmal is törődnöm kell.

Nem kell megnéznie, olvasni sem annak az én hozzászólásomat , akit nem érdekel. Nem sértődök meg, azon sem, ha valakinek éppen nem tetszik, ő másképp látja, másképp képzeli, másképp tenné.

Ma bekereteztem a téli képemet, ebédem van, igazán nagyon örülök a Ritától tanultaknak, egyrészt fogom hasznosítani, az egész étkezést nem akarom, és nem is lennék kitartó ebben. Csak azt csinálom meg, ami engem érdekel.

Itt megint szeles idő van. Már több napja tologatom az ablaktisztítást, ma sem fog megtörténni. Néha nem is érzem jól magam, akkor elhatározom, hogy mától jobban leszek, ez is az is jó lesz nekem. Aztán átugrom az akadályokat. /normális dolog/.
Most még azt tudom írni, hogy az álomfogó, vagy csak az a tudat, hogy itt van a szobában, használ, alszom, fel sem ébredek, talán 4-5 órát egyben alszom. Semmit sem álmodom. Biztos erre állt be az agyam.
Szép napot nektek. Jobbulást, gyógyulást a betegeknek. Szép napsütést a testen kívül és belül.

[Paggy]

Kedves Ildiko!Koszonom a jo otletet.Felhasznalom.
A masik Semmi nem sertodes csak bugyuta elmelkedes az eletkorrol egymasra figyelesrol udvariassagrol.Pesze persze nem en irom a Tutit csak irkalok azt hiven hogy igazsag van benne.
Egyetlen nagyon fontos van benne nekem probaljak junk meg ne nagyon serteni masokat.
Tehat Ildiko igazan jo es kreativ tanacsot adtal.Latszik hogy biztosan boldog eletet eltel a ferjeddel.Meg most is eszembe jut amit irtal:
SZERETTEM es SZERETTEM VOLNA ha TOVABB MARAD.
Nagyon szep.
Paggy

[Paggy]

Meg 1 Ildiko az ember neha rajon hogy rossz helyen van.Ha a kornyezeteben sokan nem ertik akkor el kell gondolkodnia azon hogy jo helyen van e?Nem erkolcsi ertelemben hanem helyileg Pld a parom az allatorvosira jart de muszaki beallitottsagu.Otthagyta es klassz muszakis lett.Nem az allatorvosival volt a baj hanem nem volt a neki megfelelo helyen.Kezdetben voltak baratai az allatorvosirol. Velem is megtortent hogy 1 evig az otp nel dolgozam

[nildiko]

Paggy azért az is lehet, hogy nagyon hiányzik neki pár munkatársa, akikkel a műszaki dolgokat megbeszélhette.
Nyugdíjazásom után /rádolgoztam még egy évet/ nekem is nagyon hiányoznak a volt munkatársaim, és ennél a cégnél lévő emberek. Többször bementem, hogy lássam őket, és vittem pogit, vagy valamit. Annyira jólesett nekem, igaz nem akartam őket fenntartani a munkában, igy kevés ideig tartózkodtam ott. Már régóta nem járok be, utolsó volt, amikor új cég épült, a városon kívül, akkor meg lettünk híva egy gyárlátogatásra. Elámultam a nagy fejlődésen. Végigvezettek bennünket az üzemrészeken, az irodákon, labirintusnak éreztem az épületet,kaptunk finom ebédet, ajándékot, és persze kedves szavakat. Most nem is tudom hogy megy a cégnek, régi, és aktív dolgozók már nem nagyon vannak.

Na megyek mielőtt unnátok, csak nekem érdekes, hát így vagyunk, vannak dolgok, amik örökre bevésődnek. Paggykám ami érdekel csak gyűjtsd és ha nem is olvassuk el az egészet, nekünk sem fog megártani egy kis ismeretanyag.

[Paggy]

Ildiko!Velem is megtortent hogy az unokam ovoneneje ,kollegakent, velem beszelte meg neha az oviscsoport ugyeit.Egyszer veletlenul egyszerre mentunk a lanyommal Lillaert.Mikozben oltoztettem, o egy masik anyukaval beszelgetett mellettem.Valami pici gond volt es en ovatosan szolni szerettem volna h
ogy ne legyen konfliktus, mindketten lehurrogtak , mit tudok en mar a gyerekekrol-mondtak nekem.Nem tudtam sirjak vagy nevessek ,de nem szoltam, csak somolyogtam es persze legszivesebben meghuztam volna a fuluket a bekepzeltseg miatt.Biztos mi is ilyenek voltunk!!!

[Paggy]

Valamint a kinai kutakodast azert talaltam ki mert ilyen sorozatokat nezunk.Engem erdekel az orszag aki nekem ilyen klassz nezni- es atelnivalot ad.A masik pld. mikor olvas el az ember egy 1600-as evek beli novellat?Amikor amit nezunk ebben a korban jatszodnak.A novellakat nem ma talaltak ki mig a sorozatokat ma keszitik.Es milyen orszag Kina?Persze a szemed elott van egy tavoli Azsia terkep-madartavlat.De ereszkedj csak lefele mit latszHat ezert kezdtem bele.Szerintem ez nem bonyolult es nem kell hozza nagy tudas.Azt elfogadom hogy ha az ember turostaskat eszik nem akarja tudni a buza termuhelyet es ismerni a tehenet akitol a turo szarmazik.Csakk azt nem fogadom el hogy ez bonyolult.Es persze hogy ezer mas elfoglaltsag van.Jaj nekem is inkabb massal kene foglalkoznom!Pld allandoan takarithatnek fozhetnek es az allatokat gardirozhatnam.Ez is boven eleg elfoglaktsagDe en renitens vagyok mert evek ota aktivkodom itt a forumon elsosorban hogy ne sullyedjek bele a hazimunkaba.

[Rita]

Paggy,

Spoiler: mutasd

én a 25 évig tartó házasságomból legalább 17 évig nem voltam jó helyen. Lelkileg megtépázva
kerültem ki belőle, azóta vagyok egyre jobban és jobban. Egyedül vagyok, nem szól bele senki a dolgaimba,
nem kell a sok nagyképű, egoista szöveget hallgatnom. Nem csoda, hogy eszem ágában sincs még egyszer
"társ" mellett élni.

Abban a bizonyos 17 évben hasonló volt a helyzet, mint nálatok. Ő mindig elmondhatta, hogy mi történt a
munkahelyén, mert én szívesen meghallgattam. Név szerint ismertem a kollégáit - párat személyesen is -
de ő egyet se ismert az enyéim közül, mert soha nem érdekelte, hogy mi van az én munkahelyemen. Soha
nem jött el egy olyan eseményre se, ahová a hozzátartozók is jöhettek, például kirándulás, vagy alapítványi
bál.

Engem sokszor az apróságok érdekelnek. A városban is mindig a pici érdekességeket veszem észre a leghamarabb.
Hazajövök és utánanézek. Olyanra gondolok, mint a családról családra vándorló bölcső például, vagy Angliában
az üzletekbe visszavihető elhasználódott szatyrok, vagy Liverpoolban a kedvenc hatalmas nagy katedrálisom,
ahol csendben ugyan, de úgy zajlik az élet, mintha nem is templomban lennénk...
Most épp beleszerettem a csomagolásmentes TEBE boltba. A dolgaik összetevőit vizsgálgatom, meg olvasom,
hogy hogyan működik például a természetes anyagokból álló szilárd sampon, meg a fogpor...

[Paggy]

Most ertunk haza Csokival egy nagy setabol.Elolvastam hogy mit irtatok.Mindig rajovok milyen "helyesek"vagytok .
Szoval szoval felteszem spoilerben a novellakat+ 2 hozzaszolast "megtoltok"mandzsur infoval Es ennyi eleg lesz.Megprobalok csak 5 dologra koncentralni.
1.dolog,ami csak távolról függ össze Mandzsúriával.
Megjelent egy cikk az INDEXBEN,amit akár Kata Hit rádiója is beolvashatna.
Megértettem és igaznak tűnik
Puzsér Róbert:A Nyugat saját maga számolta fel a hegemóniáját

Spoiler: mutasd

Ha a nyugatos életmód egyenlő az élményhajszolással és a fogyasztással, akkor jöhet egy utolsó, fergeteges buli, amíg az orosz és kínai harckocsik megérkeznek.
A Szovjetunió szétesését követő világrend, mely egyetlen szuperhatalom és az általa dominált nemzetközi intézmények uralmára épült, s melynek biztosítékát katonai szövetségek és kereskedelmi egyezmények komplex rendszere képezte, Oroszország Ukrajna elleni inváziójával megsemmisült. Az ideológiák kora véget ért, a történelem pedig visszatért a tizenkilencedik századba, amikor még a nyers erő és a nagyhatalmi érdekek váltakozó érvényesülése osztotta fel a világot.

A világrend felbomlását, az azt uraló Egyesült Államok erejének megroppanását négy esemény készítette elő. Az első ezek közül a George W. Bush elnök és Dick Cheney alelnök hazug vádaskodásai alapján kirobbantott iraki rablóhadjárat volt, amely erkölcsileg megroppantotta az Amerika által vezetett nemzetközi rendet, és felszámolta a birodalom kormányzatának szavahihetőségét, demokráciaexportra való álságos hivatkozásának komolyanvehetőségét.

HONNAN OLYAN ISMERŐS A BÉKEFENNTARTÁSRA TÖREKVŐ HÁBORÚS AGRESSZOR ARCPIRÍTÓ CINIZMUSA? KIT GÚNYOL A RETORIKÁJÁVAL VLAGYIMIR PUTYIN?

Nem a béketábort és a békeharcot, hanem George W. Bush gátlástalan hazudozását és mindazt a tenyérbemászó gazemberséget, amit az általa vezetett impérium Irakban előadott. Vlagyimir Putyin most ugyanezt teszi, és az amerikai elitnek többé nincs erkölcsi tőkéje felháborodni ezen.

A második tényező, amely a világot a jelen állapotba juttatta, a Wall Street által diktált neoliberalizmus és az amerikai kaszinókapitalizmus szellemét érvényesítő globalizáció világméretű rendszere, mely birodalmakká hizlalta a nyugati államok ellenségeit. A Wall Street óriási profitot realizált a Kínai Népköztársaság világgazdaságba hálózásán, és cseppet sem korlátozta őket az, hogy a nyugati nemzetgazdaságok ezzel felszámolják az iparukat, elveszítik a technológiai fölényüket, és az emberi jogokat lábbal tipró államkapitalista diktatúra kiszolgáltatottjaivá válnak. A Wall Street azzal nyugtatta magát és a Nyugat gazdasági státuszáért aggódókat, hogy Kína minél gyorsabban gazdagszik, és kapcsolódik be a globális kereskedelembe, annál gyorsabban indulnak meg benne a demokratikus változások. Nos, nem így történt: az olcsó kínai munkaerő globális gazdaságba illesztésének eredménye nem Kína jogállammá válása, hanem a Nyugat gazdasági dominanciájának megroppanása lett. Így jár az a birodalom, aminek nincsenek elvei, csak pillanatnyi profitérdekei, s melynek nemzetgazdasága így az ideológiai és világuralmi ellenségeit gazdagítja.

A fennálló helyzet harmadik faktora a nyugati – s főleg az amerikai – közélet identitáspolitikai áttematizálódása, a cinikus trollkurzus és a túlérzékeny mártírkurzus egyre öldöklőbb kultúrharca, melynek keretében az Egyesült Államok mára szabályos szellemi-érzelmi polgárháborúba süllyedt. A szabadság és a haladás fáklyáját egykor magasba emelő nemzet nem pusztán kritikát gyakorolt a maga történelmére, kultúrájára és értékvilágára vonatkozóan, hanem azzal szemben egyenesen az eltörlés igényét fejezte ki. Akik pedig nem értenek egyet ezzel, akik csak gyanúsak, vagy akár évtizedekkel ezelőtt egy liftben előadtak egy mai szemmel rossznak tűnő poént, sorra célkeresztbe kerülnek.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN KEZDETÉT VETTE A NYUGATI CIVILIZÁCIÓ MÓDSZERES FELSZÁMOLÁSA.

Amerika önmaga ellen folytatott háborújának mentális és lelki bázisa, a wokeness szellemiségének betegesen öngyűlölő, hiperszenzitív szélsőliberalizmusa valamennyi társadalmi igazságtalanság mögött a fehér férfiak uralmát és a nemi erőszak kultúráját éri tetten, a kritikai fajelmélet befolyásos hívei pedig mára szinte teljesen ellenrasszistává szervezték az amerikai felsőoktatást, kultúrát és szórakoztatóipart. Az a tény, hogy Amerika-szerte a szaktudás és a rátermettség helyett egyre több szférában fejeződik ki a nemi és származási alapú kvótáknak meg a diverzitás érvényesítésének igénye, ma már elsősorban nem belpolitikai probléma, hanem olyan átfogó szellemi és erkölcsi válság tünete, amely mára a teljes Nyugat politikai megroppanását eredményezte.

Amikor Joe Biden elnök az Atomenergia Hivatal helyettes titkárának egy kutyafetisiszta drag queent nevez ki, azzal két súlyos vétséget is elkövet, és ezek egyike sem az új vezető szexuális identitására vonatkozik. Egyrészt a kvóták és a diverzitás korában nehezen hihető, hogy a szóban forgó Sam Briton nem éppen azért került pozícióba, mert egy speciális kisebbséghez tartozik; másrészt bizonyos kormányzati státuszok betöltőitől igazán elvárható lenne, hogy a nemi életüket, esetleges kutyafétisüket ne nyilvánosan éljék ki, mert ez az egész nyugati féltekének a gyengeségét sugározza – azt kommunikálja a kínai meg az orosz tábornokok felé, hogy most már igazán meg merhetik húzni az oroszlán bajszát, mert az állatok egykori királya talán már meg is döglött, de ha nem, hát legalábbis kómában van. Tényleg nem életveszélyes üzenet az, hogy az elszabadult Conchita Wurst az önmaga paródiájává torzult, nem létező identitások elismerését célzó jogegyenlőségi küzdelmet nem pusztán az eurovíziós dalfesztiválon, de már az Egyesült Államok kormányában is képviseli?

A jelen helyzet negyedik számú és legközvetlenebb előzményének Donald Trump elnök globális katonai kivonulása, Amerika fegyveres világuralmának önkéntes feladása tekinthető.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FAKÉPNÉL HAGYTA AZ ÁLTALA DIKTÁLT ÉS FENNTARTOTT VILÁGRENDET, ÉS VISSZAVONULT A MAGA KONTINENSÉRE,

ahol saját gyarmatbirodalmat tart fenn – s ahogy az lenni szokott, a hatalmi vákuumba a korábbi uralommal ellenséges erők hatolnak be: a birodalom közel-keleti meggyengülését a tálibok afganisztáni hatalomra jutása, távol-keleti meggyengülését Kína egyre fokozódó, erőszakos terjeszkedése, európai meggyengülését pedig az Ukrajna elleni orosz invázió jelzi – és ez még csak a kezdet.

Azt, ami Ukrajnában zajlik, és azt, ami Tajvant fenyegeti, a republikánus jobboldal, a demokrata baloldal meg a mindent és bármit csakis profitban mérő Wall Street együtt hozta tető alá. A számlát persze nem ők, hanem Ukrajna és Tajvan lakói állják – most még csak ők, aztán a dél-koreaiak, a japánok, a lengyelek, a szlovákok, a románok meg a magyarok. És nem lesz vége: következnek majd Nyugat-Európa népei, és következnek majd az ausztrálok. Ha létezik még szemernyi ethosza a nyugati szellemnek és kultúrának, a nyugati államoknak és társadalmaknak, akkor legfőbb ideje politikailag és katonailag is kiállni mellette, mielőtt a szabadság ellenségei végleg elsöprik azt, ha pedig a nyugatos életmód nem jelent többet, mint véget nem érő élményt és fogyasztást, akkor itt az alkalom egy utolsó, fergeteges bulizásra, amíg az orosz és kínai harckocsik megérkeznek.

[Paggy]

2. dolog Mandzsuria


Mandzsúria (mandzsu: Manjui gisun.svg, hagyományos kínai: 滿洲, egyszerűsített kínai: 满洲, pinjin: Mǎnzhōu) egy nagy kiterjedésű, saját történelemmel rendelkező földrajzi régió Északkelet-Ázsiában. A területének meghatározása szerint vagy teljesen Kína részét képezi vagy egyes részei átnyúlnak Oroszországba is. A kínaiak főleg Tungpej néven ismerik, amely északkeletet jelent, de használják rá a Tungpej szanseng kifejezést is, amely északkeleti három tartományt jelent. Ez utóbbi Mandzsúria egyik definíciója is, amely szerint a terület három kínai tartományból, Liaoningból, Csilinből és Hejlungcsiangból áll. A mai kínai földrajzi felosztás szerint területe nagyrészt az Északkelet-kínai-alfölddel esik egybe.

A legkisebb meghatározás szerint területe több mint 800 000 km², és mintegy 100 millió ember lakja, akiknek legnagyobb része han kínai. Rajtuk kívül koreaiak, dzsürcsik, kitajok és mandzsuk lakták, utóbbiakról kapta a ma Európában használatos nevét. Ezekbe az egymást követő népcsoportokba a legyőzött rendszerint beolvadt, így a mandzsuk nagy része mára elkínaiasodott,
A területet kezdetben a koreai Kogurjo uralta, később a kitajok vették át irányítását, akiket azután DZSÜRCSIK!!!! győztek le. 1664-ben MANDZSUK rohanták le Kínát, létrehozva a Csing-dinasztiát, amely azután két és fél évszázadig uralkodott Kína felett. A jóval kisebb mandzsu népesség megtiltotta a hanok számára, hogy Mandzsúriába költözzenek, ám ezt csupán a 19. századig sikerült megakadályozni. A területre azután az Orosz Birodalom is szemet vetett, és nagyszabású építkezésekbe kezdett. Őket a Japán Birodalom győzte le, és vette birtokba a területet. Teljes elfoglalására 1931-ben került sor, ami után létrejött Mandzsukuo bábállama, amelybe a japánok sok pénzt fektettek. Jelentős nehézipart és modern infrastruktúrát létrehozva, a legfejlettebb területté tették azt Kínában.[2][3][4][5][6][7] A Szovjetunió 1945-ben vetett véget a japán uralomnak, ezután a terület visszakerült Kínához, és a kínai polgárháború után a Kínai Népköztársaság része lett.
Mandzsúria számos nomád nép otthona volt a történelem folyamán, köztük a mandzsuké, ulchoké és nanaioké. Különböző etnikai csoportok és államaik, köztük a donguk, a kitajok és a dzsürcsik kerültek hatalomra a területen. Időnként különféle kínai államok is, mint a Han-dinasztia, a Cao Vej-dinasztia, a Csin-dinasztia és a Tang-dinasztia, valamint számos kisebb állam is megszerezte a terület egy részét magának. Több koreai állam, mint Kodzsoszon, Pujo, Palhe és Kogurjo is sikeresen terjesztette ki fennhatóságát Mandzsúria déli részére. A Szung-dinasztia korában a kitajok létrehozták saját államukat, a Liao Birodalmat, amely Észak-Kína egy részét is elfoglalta.

A 12. század elején a kitajok hűbéresei, a dzsürcsik megdöntötték a Liao Birodalmat, és létrehozták saját államukat, a Csin-dinasztiát, amely Észak-Kína és Mongólia egy részét is uralma alá vonta. A Jüan-dinasztia korában Mandzsúriát kettéosztották, Liaojang és Csentung területekre. 1375-ben az Északi Jüan-dinasztia egyik hivatalnoka elfoglalta Liaotungot, 1387-ben azonban megadta magát a Ming-dinasztiának. Az északi határterületek védelme érdekében a Mingek úgy döntöttek, hogy „kibékítik” a dzsürcsiket, így uralmukat Jung-lö császár (1402–1424) idejére sikerült megszilárdítaniuk. Az 1580-as években a dzsürcsik egyik vezetője, Nurhacsi elkezdte a törzsek egyesítését, és lassan egész Mandzsúria az irányítása alá került.

1644-ben a Ming-dinasztia fővárosát, Pekinget fellázadt parasztok foglalták el, és az akkor már mandzsuknak nevezett dzsürcsik egy Ming tábornokkal, Vu Sanguival összeszövetkezve megszállták előbb a fővárost, majd egész Kínát, megdöntve a rövid ideig létező Sun-dinasztiát és létrehozva a CSING-dinasztiát 858-ban azonban a gyengülő dinasztia nem tudta megakadályozni az Orosz Birodalom benyomulását a területre, így az aiguni egyezményben kénytelen volt lemondani az Amurtól északra fekvő területekről. Az 1860-as pekingi szerződésben az oroszok újabb területeket szerezte meg az Usszuri-folyótól keletre, amely a mai Tengermellék területe. Ezzel létrejött az orosz Külső-Mandzsúria és a Kínánál maradt terület lett Belső-Mandzsúria. Kína pedig elvesztette a Japán-tengerhez való kijáratát.

[Paggy]

3. Észak-Jüan-dinasztia egyik tagja -------KI CSASZÁRNÉ.c.sorozat a császár pedig TOGON TEMÜR és KI CSÁSZÁRNÉ Ha érdekel,hogy milyen volt valójában,nyisd ki a linket!



Északi Jüan kánok listája
[

Spoiler: mutasd

bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz
Ugrás a kereséshez
Az alábbi lista az Északi Jüan Kánság uralkodóit tartalmazza. 1368-ra kiszorultak Kínából a mongolok, de még 1635-ig Mongóliában tudtak uralkodni.


Dinasztia
Északi Jüan-ház Togon Temür (*1320. május 25.) kán: 1368, †1370. május 23. Előtte 1333-tól 1368-ig kínai császár.
Északi Jüan-ház Biligtü (*1340) kán: 1370, †1378 áprilisa/májusa Togon Temür fia.
Északi Jüan-ház Uszhál (*1342) kán: 1378, †1388 novembere Togon Temür fia.
Északi Jüan-ház Jorigtu (*1358) kán: 1388, †1392 Arik Buka (megh. 1264) leszármazottja.
Északi Jüan-ház Engke kán: 1392, †1393 Jorigtu fia.
Északi Jüan-ház Elbeg Nigüleszügcsi (*1361) kán: 1393, †1399 Jorigtu testvére.
Északi Jüan-ház Gün Temür (*1377) kán: 1400, †1402 Elbeg Nigüleszügcsi fia.
nem ismert Örüg Temür kán: 1402, †1408 Nem Dzsingiszida.
Északi Jüan-ház Öljei Temür (*1379) kán: 1408, †1412 Elbeg Nigüleszügcsi fia.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Togon_Tem ... l_k%C3%A1n
Csing-dinasztia

NAGYON KLASSZ ÖSSZEFOGLALÓ ÉS JÓ KÉPEK A DINASZTIÁRÓL éssssssss
http://www.numismatics.hu/kiemelt/a-csi ... glaloja-i/
Itt láthatod KANGXI/Kang-shi/császárt ,aki a BUBU Jing SZING c kínai vagy a SCARLET HEART c.koreai adaptációból ismert

[Paggy]

4,És akkor most jöjjenek a csing-kori novellák és 5. egy zseniális festő ugyanebből a korból.Mindent spoilerbe teszek!!!
A szerző:Pu-Szung-Ling

Életéről meglehetősen keveset tudunk.

Spoiler: mutasd

1640-ben született Santung tartomány Cecsuan nevű falujában. Noha nagy múltú, neves írástudó családdal büszkélkedhetett, de már apja sem tudta teljesíteni a hivatalnoki vizsgák követelményeit. Kereskedőnek állt, földjét pedig felosztotta gyermekei közt. Pu Szung-ling inkább a családi hagyományokat kívánta követni és megszerezte a hagyományos kínai vizsgarendszer első fokozatát, hsziucaj lett. Ez a fokozat azonban még semmilyen hivatal betöltésére nem jogosította fel. A helyi vizsgán elért sikerén felbuzdúlva magasabb vizsgafokozat elérésére vágyott. A csüzsen fokozatot, amely már a második osztályú hivatalok betöltését is lehetővé tette volna, több évtizedes kitartó próbálkozás után csak halála előtt négy évvel sikerült megszereznie. Ezt az egész életét végigkísérő kudarcsorozatot és az ebből származó keserű életérzést.
A világirodalmi szempontból is kiemelkedő, majd félezer hosszabb-rövidebb novellát tartalmazó kötet méltán a leghíresebb.
novellákban fellelhető folklórelemeken túl meg kell említeni azt a "gyilkos szatírá"-t, amely meghatározó eleme Pu szung-ling novellisztikájának, s amiért életében egyetlen "furcsa históriáját" sem nyomtatatták ki. Pu Szung-ling aktív, alkotói évei az idegen, mandzsu uralkodóház által alapított Csin-dinasztia idejére (1644-1911) tehetők. Pu Szung-ling nemcsak a kínaiak, a hanok által eltűrt szenvedésekért és elnyomásért, hanem a saját, vizsgákon szerzett kudarcaiért is a mandzsuk által irányított, "manipulált", bürokratikus mandarinrendszert okolta. Számos novellájában társadalmi problémákat leplez le, olykor irónikus hangvételű bírálatot fogalmaz meg például a mandarinizmusét. Jóllehet java részét mandzsu nyelvre is lefordították, de csak halála után több évtizeddel, 1766-ban nyomtatták ki először művét az író tisztelői. A

Spoiler: mutasd

kötetben olvashatunk gonosz, nagyhatalmú hivatalnokokról, akik elragadják az emberek tulajdonát,........, vagy ajándék gyanánt kierőszakolják legdrágább értékét, nagy gonddal nevelt galambjait (A csodás galambok), melyeket elpusztítva megfosztják a tehetetlen főhőst még az álmaitól is.

A CSODÁS GALAMBOK

Spoiler: mutasd

A galamboknak igen sok fajtája létezik. A legkülönlegesebbek a Sanhsziban honos "Földi csillag", a santungi "Pompás daru", a kujcsoui "Pille szárnyú", a honani "Bukó" és a csöcsiangi "Bóbitás". Ezen-kívül még van a "Csizma fejű", a "Pettyegetett", az "Óriás fehér", a "Fekete kő", a "Szerelmetes" és a "Kölyökkutya szemű". Annyiféle fajta van, hogy még felsorolni sem tudnám. Igazán csak a galambászok tudnak különbséget tenni köztük. A Couping-beli Csang Kung-liang a galambok bolondja volt. Addig keresett-kutatott, míg be nem szerezte valamennyi fajtát, ami a Galamb Enciklopédiában szerepelt. Úgy gondozta, óvta őket, mintha tulajdon
24
gyermekei lennének. Ha hideg volt, fűvel, levelekkel etette, ha meleg volt, sót és magvakat adott nekik enni. A galambok szeretnek aludni, de amelyik túl sokat alszik, az szélhüdést kap és elpusztul. Csang tíz ezüstért vett Jangcsouban egy aprócska galambot, amely oly mozgékony volt, hogyha lerakták a földre, addig lépdelt volna körbe-körbe megállás nélkül, míg el nem pusztul. Így aztán egy idő múlva mindig meg kellett állítani. Csang éjszakára a többi galambja közé tette, s az sohasem hagyta aludni társait, így azok nem kaptak szélhüdést. Éjszakai Vándornak nevezte el ezt az aprócska galambot. Egész Santung tartományban nem lehetett Csangnál nagyobb galamb-barátot találni. Ő maga is gyakorta kérkedett ezzel. Egyik éjjel dolgozószobájában üldögélt, s egyszer csak kopogtattak az ajtaján. Egy fehér ruhás ifjú érkezett hozzá, akit Csang még soha sem látott. Megkérdezte hát, kit tisztelhet benne. - Csak egy vándor vagyok, nem számít, hogy hívnak - mondta az ifjú. - Hírét vettem csodás galambjaidnak, s fél életemet odaadnám érte, hogy láthassam őket. Csang elővette mindenféle színű, brokát fényes tollú madarait. - Hát, valóban nem üres fecsegés volt, amit rólad hallottam - mosolygott az idegen. - Te aztán mindent tudsz, amit a galambtartásról tudni lehet. Nekem is van egypár példányom, vetnél rájuk egy pillantást? Csang boldogan beleegyezett, s elkísérte az ifjút. Az alig hunyorgó holdfényben a város határán túl, a gazzal felvert pusztaságon gázolt árt. Csengnek erős balsejtelme támadt, ám az ifjú előremutatván így szólt: - Még egy kis erőfeszítés, mindjárt ott vagyunk. Néhány lépés után egy taoista-lakot pillantott meg, amelyben talán két szoba lehetett. Az ifjú karon fogva betessékelte. Odabent sötét volt, nem égett a lámpás. Az ifjú a szoba közepén állva a ga-lambbúgást utánozta, mire két átlagos forma, hófehér galamb bújt elő. A keresztgerendára röppentek, civakodtak, majd a levegőbe bucskáztak. Mikor az ifjú karjával jelt adott, azonmód elrepültek, majd mikor a szájával csücsörítve különös hangot hallatott, két másik galamb jött elő. A nagyobbik akkora lehetett, akár egy kacsa, a kicsi viszont alig öklömnyi volt. Rendjén elhelyezkedtek, s úgy lépdeltek, mintha a darutáncot járnák. A nagyobbik nyakát kinyújtva megállt, majd szárnyait kiterjesztve körbe-körbe forgott, miközben turbékolva szökkengetett. A kicsi búgva le s fel reppent, majd a nagyobbik fejére telepedett. Szárnyaival csapkodva úgy nézett ki, akár egy fecske, amelyik épp egy pálmalevélre készül leszállni. Halk hangocskája úgy szólt, mint a gyönge dobpergés. A nagy galamb kinyújtott nyakát mereven, mozdulatlan tartotta. Aztán hirtelen megváltozott a hangjuk. Úgy kezdtek cserregni, mintha zengőkövek csilingelnének. Majd a kicsi szárnyra kapott, a nagyobbik pedig tovább járta csábtáncát. Csang elragadtatásában szüntelen sóhajtozott. Úgy érezte magát, mint a saját nagyságától eltelt gőgös folyócska, mikor az óceánhoz érve szembesül jelentéktelen voltával. Könyörögni kezdett az ifjúnak, hogy adjon neki ebből a csodálatos fajtából. Mikor a másik elhárította kérését, addig-addig rimánkodott neki, mígnem az ifjú elhessentette a két galambot és újból előhívta az előző két hófehér madarat. Megfogta őket és e szavakkal adta oda Csangnak: - Hát, ha annyira szeretnéd, ezek a tiéid lehetnek. Csang kézbe vette, s vizsgálgatni kezdte őket. Tekintetük úgy ragyogott, mint a borostyánszín holdvilág. Igéző szemük közepén borsszemnyi fekete szembogár ült. Mikor szárnyaikat kiterjesztették, azok tövében a hús olyannak tetszett, mintha átlátszó kristály lenne, testükben szinte meg lehetett volna számolni a zsigereket. Csangnak szeme, szája tátva maradt, de mégsem érte be ezzel, s tovább rimánkodott, hogy láthassa a többi madarat is. - Van még néhány galambom, amiket még nem láttál - mondta az ifjú. - De nem merném most megmutatni őket. Épp a társalkodás végére értek, mikor Csengért fáklyás szolgái jöttek. Az ifjú mihelyt meghallotta, kakas nagyságú fehér galambbá változott, majd szárnyra kapva eltűnt. A ház s az udvar is a szemük láttára váltak semmivé. Csupán egy aprócska sír maradt a helyén két ciprussal az oldalán. Mikor Csang döbbenetén urrá lett, hazavitte a két galambot. Odahaza aztán reptette őket, és azok újból és újból bemutatták csodás gyakorlatukat. Csang még soha sem látott ezeknél különb galambokat, féltő gonddal vigyázott is rájuk. Két év múlva a galambpár négy fiókát költött ki. Noha Csang rokonai, ismerősei könyörögtek értük, ő nem adott egyet sem oda. Csang apjának volt egy magas rangú hivatalnok barátja. Egy nap meglátogatta Csangot, és azt kérdezte: - Hány galambot tartasz? Csang tisztelettel válaszolt, majd elbúcsúztak. Csang sejtette, hogy a hivatalnok szeretne kapni kedvenceiből, de hát nehezen szánta volna rá magát, hogy megváljon tőlük. Csakhogy, ha egy hivatalnok kéri, nem lehet holmi közönséges példánnyal szolgálni. Így aztán kiválasztott kettőt a hófehér galambok közül, s kalitkában elküldte neki ajándékát, melynek értéke nem kevesebb mint ezer ezüst volt. Mikor legközelebb találkoztak, a felfuvalkodott hivatalnok egyetlen szóval sem köszönte meg az ajándékot. Csang nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze: - Hogy tetszettek a madaraim?
25
- Ó, igen. Jó kövérek és finomak voltak. - Te megfőzted őket? - rémüldözött Csang. - Természetesen - felelte a hivatalnok. - De ezek nem közönséges galambok voltak, ez egy nagyon ritka fajta - kiabálta rémülten Csang. - Pedig, ahogy így visszaemlékszem, az ízük nem mondhatnám, hogy különleges lett volna - mondta a hivatalnok. Csang ekkor gyűlőlködve elviharzott. Éjszaka álmában a fehér ruhás ifjú toppant be hozzá. - Megkedveltelek, s rádbíztam gyermekeimet. Hogy kótyavetyélhetted el ezeket a gyöngyszemeket? Hogy hagyhattad, hogy kondérba végezzék? Elviszem most őket - mondta, majd galambbá változott, Csang fehér galambjai pedig követték őt, s turbékolva elrepültek. Másnap reggelre hűlt helyét találta madarainak. Elkeseredésében a többi galambját barátainak ajándékozta. Néhány nap múlva már egyetlen madara sem maradt.

[Paggy]

Csin-dinasztia hibáit, fogyatékosságát realisztikusan ábrázoló novelláiban felismerhető az írástudói értékek hanyatlását bemutató irónikus célzások sora is. A tücsök-ben a bugyuta és szegény Cseng, aki már az első vizsgáját is képtelen volt elvégezni a történet végén körzeti tanfelügyelővé válhat

A tücsök

Spoiler: mutasd

A Hszüan-tö uralkodási korszak idején* a palotában igen kedvelt szórakozás volt a tücsökviadal. Oly annyira, hogy az adót is tücsök formájában követelték a néptől. Egyszer Huajin városka elöljárója, hogy elnyerje a kormányzó kegyeit, egy olyan különleges példányt küldött, melyhez hasonlót arra-felé nyugaton még csak nem is ismertek. A tücsök kiváló harcosnak bizonyult, így aztán a kormányzó elvárta, hogy rendszeresen küldjenek ebből a fajtából. Az elöljáró mikor hazatért, felszólította a környék véneit, hogy gondoskodjanak a tücskök beszerzéséről. Így aztán az lett a gyakorlat, hogy egyesek kizárólag a tücskök befogásával és tartásával kezdtek foglalkozni. Egyszeriben magasra szökött az ára, különleges portékának számított. Az adóbehajtók mindig pontosan érkeztek és összegyűjtötték portánként az egy-egy tücsköt. Minden ilyen alkalommal jó néhány család tönkrement. Élt itt az egyik falucskában egy Cseng nevű véndiák, aki már az első vizsgáján minduntalan megbukott. Az emberek bugyuta fickónak tartották. Még adóbeszedőnek is jelentkezett, de hiába próbált száz féle módon bejutni, nem sikerült. Az év végére aztán még örökölt vagyonkája is a végére ért. Ekkor érkezett a hír a tücsökadóról. Csengnek nem volt mersze a szomszédaihoz fordulni, hiszen nem tudta volna mivel viszonozni szívességüket. Kétségbeesésébe már-már véget vetett az életének. - Ugyan mire jó az, ha meghalsz? - teremtette le a felesége. - A legjobb lesz, ha nekiveselkedsz és keresel néhányat! Másnap hajnalban Cseng bambuszcsővel és selyemhálóval felszerelkezve nekivágott, és késő estig haza sem tért. Átkutatta a falak tövét, a bokrokat, kutatott a kövek alatt és az üregekben is. Azonban még sem úgy sikerült a vadászat, ahogy eltervezte. Alig fogott kéthárom satnya példányt, azok sem voltak jók semmire. Elérkezett az adóbeszolgáltatásának ideje és Csenget száz botütéssel büntették mulasztásáért. Combjai gennyes, véres sebei miatt képtelen volt tücsökfogásra indulni. Ágynak esett s már csak a halált várta. Ekkor történt, hogy a faluba érkezett egy púpos hátú varázsló, aki képes volt jövendőt mondani. Cseng felesége összeszedte maradék pénzecskéjüket, és elment ehhez a varázslóhoz, hogy jövendőjükről kérdezze. Ifjú leányzók és ősz öregasszonyok tolongtak a kapujánál. Az asszony belépett a sötét szobába. Ott egy elválasztó függöny lógott, előtte egy asztalka állt a füstölő számára. Akik jóslatért jöttek, mind füstölőt gyújtottak és egy bronzüstbe állították, majd kétszer egymásután leborultak. Ekkor a jövendőmondó oldalt állva a semmibe révedt tekintettel válaszért fohászkodott. Szájával tátogott ugyan, de senki nem értette, mit mond. Mindenki izgatottan várt és fülelt. Kisvártatva egy papiros hullott elő a függöny mögül. A jövendőmondó, pedig pontosan közölte, amire kíváncsiak voltak. Cseng felesége előrefurakodott, letette a pénzt az asztalkára, s akárcsak az előtte lévők, ő is füstölőt gyújtott és leborult. Kevéssel később a függöny megremegett s kihullott egy papírfecni. Az asszony rögtön felcsípte, de nem volt azon semmi írás, csak valami rajz. Középen egy templomszerű építmény állt, mögötte pedig egy kis domb. A domb lábánál egy halom furcsa kavics hevert. A kövek mögött temérdek hosszú, hegyes csápú tücsök tanyázott, mellettük pedig egy béka gubbasztott lesben, ugrásra készen. Az asszony nem tudta kibogozni a jóslat értelmét, de látván rajta a tücsköket, sietve keblébe rejtette, s haza sietett. Otthon megmutatta a rajzot a férjének. Cseng pedig így morfondírozott: - Hm, csak nem azt a helyet akarja mutatni, ahol tücsköt foghatok? Tüzetesen szemügyre vette, s úgy találta, hogy az épület nagyon hasonlít a falu keleti végében álló templomra. Erőt vett hát magán és feltápászkodott. Egy botra támaszkodva elsántikált a templom mögé, ahogy azt a rajzocska jelezte. Egy bozóttal fölvert régi sírt talált ott. Körbejárta a sírt, s megpillantotta a köveket szerteszét heverve, épp úgy, ahogy az rajzolva volt. Leült a bozótba és erősen fülelt. Úgy fürkészte a földet, mintha tűt vagy mustármagot keresne. A végére aztán annyira elfáradt, hogy hallása és látása is eltompult, de hiába, mert a legkisebb nesz sem hallatszott. Már épp feladta volna a hasztalan várakozást, mikor hirtelen egy varangyos béka ugrott elő. Cseng először ugyan megrémült, de rögtön üldözőbe vette a varangyot, amely bevette magát a sűrű bozótba. Már-már elkapta, mikor megpillantott egy tücsköt egy jujubafa tövében kuporogni. El akarta csípni, ám az egy sziklaüregbe menekült. Fűszállal próbálta onnét előpiszkálni, de eredménytelenül. Majd a nála lévő bambuszcső segítségével vízzel töltötte fel az üreget. Erre aztán már előbújt a tücsök is. Szemrevaló, különös példánynak látszott. Mikor végre sikerült elkapnia, alaposabban szemre vételezte. Erős teste, karcsú farka, zöld nyaka és arany szárnya volt. Boldogan a bambusz kalitkába dugta s hazatért. Otthon egész háza népe gratulált sikeréhez. A többi tücsöktől külön, egy jádecsészében tartotta kedvencét. Puha rákhússal és szelíd gesztenye sárga belével kényeztette. Féltő gonddal vigyázott rá, és várta a határidőt, amikor majd be kell szolgáltatnia. Csengnek volt egy kilenc éves fiacskája, aki egyszer kileste, mikor az apja nincs odahaza és a csésze fedőjét levéve belekukkantott. Ám hirtelen kiugrott a tücsök s sebesen megindult. Hasztalan küszködött a fiúcska, sehogy sem bírta megfogni. Mikor nagy sokára végre kezébe kaparintotta, az apró jószág lábai letörtek, törzse összepréselődött és így hamar elpusztult. A kisfiú rémülten zokogva közölte anyjával, hogy mi történt. - Ebadta kölyke! - szidta az anyja. - Na várj csak, ha hazajön apád, majd agyoncsap! A kisfiú könnyei záporoztak és kiszaladt a házból. Nemsokára Cseng hazatért, s mikor a felesége beszámolt neki
13
az otthon történtekről, egyszeriben jeges veríték öntötte el. Dühödten fia keresésére indult, de sehol sem találta. Később megtalálták a fiúcska holttestét a kútban. Cseng dühe bánatba fordult, keservesen sóhajtozva meg akart halni. Férj és feleség egymással szemben, szótlanul ült, zsúppal fedett házukból nem szállt fel füst. Már lebukott a nap, mikor előkészítették a fiuk holttestét a temetésre. Hozzáérve a kis testhez, lám az még gyöngén lélegzett. Nosza, nagy boldogan az ágyra fektették, és fél éjszakán át élesztgették, mire magához tért. A szülők kicsit megvigasztalódtak. A gyermek továbbra is gyöngén lélegzett s aludni kívánt. Mikor Cseng tekintete az üres tücskös csészére tévedt, a fiúcska lélegzete egyszeriben elakadt és már nem nyöszörgött. Egész éjjel ki sem nyitotta szemeit, s mire a napkorong keleten előbújt, apró teste már mereven, mozdulatlan feküdt. Egyszer csak tücsök cirpelése hallatszott kívülről. Cseng hamarjában ott termett, s lám az elveszettnek hitt tücsök volt az. Boldogon vetette magát utána, ám akárhányszor megpróbálta megfogni, mindannyiszor rögtön tovaszökkent. Végre sikerült ráborítani a tenyerét, azonban úgy tűnt, hogy semmi sincs alatta. Mikor aztán felemelte a kezét, a tücsök villámgyorsan kipattant. Cseng üldözőbe vette, de a fal tövénél nyomát vesztette. Már mindenhol kereste, mikor végre megpillantotta a falon tanyázni. Alaposan szemügyre vette, rövid, aprótestű jószágnak tűnt, fekete-vörös színezete volt. Nem is hasonlított arra, amelyiket eddig üldözött. Mivel túl satnyának találta, nem is törődött tovább vele, hanem folytatta az igazi keresését. Ám ekkor a kis jószág a falról egyenest a ruhaujjába szökkent. Így aztán közelebbről is megvizsgálhatta. Csinoskának találta, jó formájú feje s nyaka volt. Fogta hát, és nagy boldogan hazavitte. Arra gondolt, hogy majd ezt szolgáltatja be adó gyanánt, de attól félve, hogy nem tartják megfelelőnek, elhatározta, hogy előbb harc közben is kipróbálja. Élt a faluban egy tücsökviadallal foglalkozó suhanc, aki egy olyan pompás tücsköt nevelt, amely valamennyi viadalból győztesen került ki. Mivel sok hasznot hajtott neki, akkora árat kért érte, hogy nem is akadt rá vevő. Mikor meglátta Cseng apró bajnokát, száját eltakarva pukkadozott a nevetéstől. Ő is elővette a sajátját, s egy bambusz kalitkába rakta. Cseng jól látta, mily hatalmas és erős példány az. Megszégyenülten állt ott, össze sem merte hasonlítani a sajátjával. A suhanc sürgette Csenget, hogy kezdjék már végre a viadalt, magában meg azt gondolta, hogy egy ilyen kis hitvány, haszontalan jószággal vívott harc, ha másra nem is, hát mókának jó lesz. Egyszerre helyezték tücskeiket a küzdőtálba. Az aprócska tücsök azonban meg sem moccant, úgy gubbasztott ott, mint valami fadarab. Nagy hangosan nevetett rajta a suhanc. Disznósörtével csiklandva próbálta bőszíteni, de az így sem mozdult. Az ifjú tücsökidomár majd eldőlt a nevetéstől. Az ő tücske már ádázul nekiesett volna ellenfelének, ha gazdája meg nem fékezi. Egyszer csak látják ám, hogy az apró tücsök megrázza magát és cirpelni kezd, majd felágaskodva ellenfelére veti magát és átrágja annak nyakát. A suhanc döbbenten szemlélte a történteket. A kis tücsök pedig szárnyait dörzsölgetve büszkén ciripelt, mint ahogy az egy igazi bajnokhoz illik. Cseng roppant boldog volt. Épp a viadal részleteit vitatták meg, mikor hirtelen egy kakas bukkant fel. Cseng nagy rémületére közelebb jött, hogy felcsípje a tücsköt. A kakas lecsapott a parányi jószágra, azonban célt tévesztett, mert a tücsök abban a szempillantásban jó pár lábbal arrébb szökkent. A kakas azonban makacsul a nyomában maradt, és addig-addig üldözte, míg végre sikerült a karmai közé kaparintania. Cseng kétségbeesésében azt sem tudta, miként segíthetne rajta. Egyszer csak azt látták, hogy a kakas a nyakát nyújtogatja, a fejét rázza, s lám az apró tücsök már a kakas taréjába csípve tartotta magát. Cseng megkönnyebbülten szedte le onnét kis védencét és rakta vissza a kalitkájába. Másnap Cseng elment az elöljáróhoz. Az elöljáró viszont, mikor meglátta, mily csenevész a tücsök, dühödten szidalmazta Csenget. Cseng ekkor részletesen beszámolt a kis tücsök különös voltáról, ám az elöljáró nem hitt neki. Kipróbálták hát igazi viadalban, és az aprócska bajnok valamennyi ellenfelét legyűrte. Kakassal is összeugratták, s valóban az történt, amit Cseng is állított. Az elöljáró megjutalmazta Csenget, a különleges tücsköt pedig felajánlotta a kormányzónak. A kormányzó oly elégedett volt vele, hogy arany kalitkában tartotta, és a kis jószág nagy megbecsülésnek örvendhetett. Elkerült aztán a császári palotában rendezett nagy viadalra is. Meg lehetett ott találni a világ valamennyi ritka, különleges harci rovarát, de nem akadt egyetlen tücsök, kabóca, vagy sáska, amely különbnek bizonyult volna Cseng tücskénél. Valahányszor lant hangját hallotta, cirpelve táncolni kezdett, így aztán még nagyobb különlegességnek számított. A császári felség is oly elégedett volt, hogy kiváló paripákat és selyemöltözékeket ajándékozott a kormányzónak. A kormányzó sem feledkezett meg az elöljáróról s magas hivatali ranggal jutalmazta meg. Az elöljáró pedig kinevezte Csenget a körzet tanfelügyelőjévé. A következő évben Cseng fiacskájába visszatért a lélek, s elmesélte, hogy tücsökké változva, mily rettenthetetlen harcos lett belőle. A kormányzó is gazdagon megjutalmazta Csenget. Pár esztendő múlva temérdek földbirtok, számtalan palota gazdájának tudhatta magát, és ezerszám legeltek ökrei, birkái. A világ egyik leggazdagabb embere vált Csengből.
* 1426-1436

[Paggy]

Olykor még az állatok is tisztességesebben, kötelességtudóbban viselkednek némelyik embernél, tükröt mutatván ezzel egy értékeit vesztett, torz társadalomnak. A tigris vállalja bűnét (A csaocsengi tigris),
A csaucsengi tigris

Spoiler: mutasd

Élt egyszer Csaocsengben egy öregasszony. Hetven éves is elmúlt már, s csupán egyetlen fia volt. Történt egy nap, hogy fiát felfalta egy tigris a hegyek közt. Keserű fájdalmába majd belehalt. Zokogva ment panaszt tenni az elöljárónak. - Ugyan már, hogy lehetne törvényt ülni egy tigris felett? - nevetett az elöljáró. Ám az öregasszony egyre csak sírt és jajgatott. Végül az elöljáró maga is felsóhajtott és megszánva a sok évet megélt anyókát, megértve szenvedését megígérte, hogy kézre kerítteti a tigrist. Ám az öregasszony lekuporodott, s addig nem volt hajlandó távozni, míg saját szemével nem látja, hogy az elöljáró megtartja a szavát. Nem volt hát mit tenni, az elöljáró behívatta valamennyi emberét, hogy melyikük lenne alkalmas e feladatra. Egyik poroszlója, bizonyos Li Neng lépett elő boros fővel, azt tartván magáról, hogy ő biz' képes elfogni azt a tigrist. Meg is kapta a parancsot, hogy rögvest induljon. Az öregasszony ekkor végre hazatért. No hiszen, mikor Li Neng kijózanodott és magához tért, már bánta nagyon a dolgot. Ám úgy okoskodott, hogy ez az egész csupán az elöljáró ravasz fogása lehetett, hogy végre valahára megszabaduljon a sipánkodó anyókától. Így aztán nem is törte különösebben magát a parancs végrehajtásáért. - Azt montad, képes vagy rá! - rivalt rá az elöljáró. - Most aztán már késő bánat. Emberünk igencsak megrettent, s könyörgött, hogy legalább vadászokat adjanak mellé. Az elöljáró beleegyezett kérésébe, Li Neng pedig összegyűjtötte az összes vadászt, akit csak a környéken talált. Éjjel-nappal a hegyek s völgyek közt kuporgott lesben, remélve, hogy elcsíp egy tigrist és ezzel letudhatja kötelezettségét. Már több mint egy hónap is eltelt, ám nem járt eredménnyel. Végső elkeseredettségében betért a város keleti végén álló templomba. Leborulva imádkozott, rekedtre sírta magát. Váratlanul egy tigris bukkant fel, Li Neng nagy rémületére. Biztos volt benne, hogy menten felfalja a fenevad. A tigris belépett, ám ügyet sem vetett a poroszlóra, csak lecövekelt a kapuban.
6
- Ha te lennél az, aki megölte az öregasszony fiát, akkor engedd meg, hogy megkötözzelek! - kérlelte a tigrist. Azzal előhalászott egy kötelet, hogy a tigris nyakára hurkolja. A tigris hátrasunyta füleit, s hagyta, hogy rácsomózza. Li Neng a kötélen vezetve vitte a tigrist az elöljáróságra. - Azt a fiút te faltad fel? - kérdezte tőle az elöljáró. Erre bólintott egyet a tigris. - A gyilkosnak fejével kell lakolnia tettéért - folytatta az elöljáró -, ez a törvény. Te megölted az öregasszony egyetlen gyermekét, így hát támasz nélkül maradt hátralévő éveire. Nos, ha te gyermekeként gondoskodnál róla, elengedném büntetésed. A tigris megint csak bólintott egyet. Ekkor aztán eloldozták, s útjára engedték. Az öregasszony dühös volt az elöljáróra, amiért nem végeztette ki fia gyilkosát. Másnap reggel, mikor az anyóka előbújt viskójából egy őz tetemét találta az ajtaja előtt. Eladta a húsát s a bőrét, ez aztán elég volt a megélhetéséhez. Ettől kezdve rendszeresen történt ehhez hasonló eset, sőt olykor aranyat és drágaságot is hozott neki a tigris. Az öregasszony egyre gazdagabb, tehetősebb lett. A tigris úgy gondoskodott róla, mint azt a tulajdon fia tette volna. Ha jött a tigris, mindig a tornácon alhatott és estig el sem moccant onnan. Békességben éltek egymással, egyikük sem tartott a másiktól. Néhány év múlva meghalt az öregasszony. A tigris fájdalmasan bömbölt mellette. Az öregasszony összegyűjtött pénzéből gazdag temetést rendeztek a rokonok. A temetési szertartás alatt a tigris végig a sír közelében rohangált le s fel. Miután szétszéledtek a vendégek, a tigris egyenest a sírhalomhoz ment, s ott mennydörögve bömbölt tovább. Nagy sokára aztán továbbállt. A helybéliek emléket állítottak ezen a helyen a hűséges tigrisnek. Ez a történet a mai napig fennmaradt.

[Paggy]

A FESTETT LÓ

Spoiler: mutasd

A Lincsing-beli ifjú Cuj családja már annyira elszegényedett, hogy kerítésüket sem javíttatták. Minden reggel, mikor Cuj felkelt, egy lovat látott a harmatos fűben feküdni. Fekete-fehér foltos volt, farka úgy lobogott, mint a tűz lángnyelvei. Hamar továbbállt, de éjjel - nem tudni honnan - mindig visszatért. Cujnak volt egy jó barátja, aki Csinben viselt hivatalt. Szerette volna meglátogatni, de mivel nem volt túl jó gyalogló, befogta a lovat. Felszerszámozta, hogy azzal induljon Csinbe. Családjának meghagyta: - Ha bárki keresné a lovat, mondjátok meg neki, hogy Csinbe vittem! Az úton, mikor vágtára fogta, egy szempillantás alatt száz mérföldet hagyott maga mögött. Éjjel aztán nem akart enni se szénát, se zabot. Cuj arra gondolt, hogy talán megbetegedett. Másnap szorosabbra fogta a kantárt, nem engedte vágtázni, de a ló nyerített, tajtékzott és száguldani akart, mint előző nap. Hát újból nekiiramodtak, így aztán egyhamar Csinbe értek. Mikor belovagolt a városba, mindenki csodálta, dícsérte a lovat. Csin uralkodójának is a fülébe jutott a pompás paripa híre és mindenképpen meg akarta venni. Cuj attól félve, hogy gazdája majd keresni fogja a lovát, nem merte eladni. Fél évig maradt a városban, de nem kapott hírt hazulról, hogy bárki keresné, így hát nyolcszáz ezüstért eladta a lovat az udvarnak. Ő maga öszvérháton tért haza. Később a király egyik hadnagyát Lincsingbe küldte valami ügyintézés miatt a lóval. Mikor a hadnagy megérkezett, szabadon engedte a lovat. Az pedig Cuj keleti szomszédjához tért be. Mihelyt a kapun belépett, nyoma veszett. A hadnagy felkutatta a ház gazdáját, de ügyet sem vetett rá, hanem rögtön a szobát kereste. A falon egy lovakat ábrázoló képtekercset pillantott meg. Az egyiket felismerte szőre színéről s farkáról, amely akár a füst, úgy gomolygott. Rögtön tudta, hogy ez a király lova. Egy festett démon. A hadnagy megvádolta a szomszéd Cenget az uralkodónál. Annak idején, miután Cuj megkapta a ló árát, tízezerre gyarapította vagyonát. Így aztán önzetlenül ajánlott fel nyolcszáz ezüstöt Cengnek, aki a pénzt átadta a hadnagynak, aki aztán visszatért az udvarba. A szomszéd nagyon tisztelte Cujt nemeslelkűségéért, hiszen nem tudhatta, hogy Cuj az ő lovát eladva szerezte vagyonát.

[Paggy]

A horror!!!!
A LEÁNYFEJ

Spoiler: mutasd

Történt egyszer, hogy kereskedők szálltak meg egy fővárosi fogadóban. A fogadó egybe volt építve a szomszédos házzal, csak egy palánk választotta el egymástól a két épületet. A palánkon egy tál nagyságú lyuk tátongott. Egyszer csak egy páratlan szépségű leány dugta át a fejét, haja főnixkontyba volt tűzve. Addig forgolódott, hogy egyik jádefehér válla is kibukkant. A kalmárok kísértetnek vélték, de még mielőtt elkaphatták volna, visszabújt. Kisvártatva újból megjelent, de a teste a palánktól most sem látszott. Rárontottak, de ő ismét visszahúzódott. Ekkor az egyik kalmár kardot ragadott és lesben várakozott a palánk tövében. Mikor a leány átdugta a fejét, menten lesújtott kardjával. A leány feje a penge nyomán a földre hullott, vére a porba fröccsent. A rémült kereskedők közölték az esetet a fogadóssal, aki szintén nagyon megrettent. A fejet bizonyságul véve feljelentést tett az elöljáróságon. Elfogták és kihallgatták a kereskedőket. Mindannyian csupa ostobaságot hordtak össze. Fél év telt el, de nem született ítélet. Mivel panasszal sem állt elő senki, szabadon engedték a kereskedőket, a leány fejét pedig eltemették.

[Paggy]

A kínai festészet a Csing-dinasztia (1644–1912) idején
A mandzsu uralom idején a klasszikus kínai hagyományos festés leghíresebbje a négy Wang volt:

Wang Shih-ming (1592–1680)
Wang SChien (1598–1677)
Wang Hui (1632–1717)
Wang Yüan-chi (1642–1715)
Minden korszakban, így a mandzsu korszakban is éltek a klasszikus hagyományoktól eltérő, bátrabb ecsetkezeléssel bíró remeték, köztük Chu Ta, aki 1630 és 1650 közt festett, s Tao Chi szintén a 17. században működött. Tuskompozícióikon madarakat, virágokat, finom tájakat elevenítettek meg.
Wang Hui, a tizenhetedik század végén Kína leghíresebb festője

Spoiler: mutasd

kulcsszerepet játszott a tájfestészet múltbeli hagyományainak újraélesztésében és a Csing-udvar birodalmilag támogatott művészetének stilisztikai alapjainak megteremtésében . Professzionális tehetségére és hatalmas ambícióira támaszkodva Wang kidolgozta a történelmi tájstílusok mindenre kiterjedő szintézisét, amely a késői császárkori Kína egyik legnagyobb művészi újítása volt. Wang termetét 1698-ban erősítették meg, amikor a császár „Tiszta és sugárzó tájak” címet adományozott neki.

Wang tájművészete nem a természettel való közvetlen találkozáson alapult ; inkább arra törekedett, hogy szellemi rezonanciát érjen el a nagy mesterek ortodox vonalával, miközben kreatívan átalakította stílusaikat. A múlttal leleményes párbeszédet folytatva Wang a korábbi mesterek stílusjegyeit idézte meg, miközben kifejezetten saját műveit alkotott. Wang festményei nem csak tisztelegnek tehetséges elődei előtt, hanem megkövetelik, hogy hozzájuk képest ítéljék meg őket.

A Wangról szóló hagyományos beszámolók az ókori mesterek virtuális reinkarnációjaként mutatják be, de a modern időkben ezt a tiszteletadást nem tekintik bóknak. Ahogy a forradalmi Kína egyre inkább elutasította múltját és idealizálta az újat, Wang művészetét visszatekintőnek és a konvenciók által körülírtnak bírálták. Egyes nyugati tudósok ugyanezt a nézetet vallották, Wang festményeit „művészettörténeti művészetnek” titulálták, és pusztán másolóként becsmérelték, akinek művei csak korábbi képi elképzeléseket fogalmaznak meg. De mint egy kalligráfus mesteramelynek írása a korábbi modellek személyes szintézise, Wang festményei különböző stílushatásokat ötvöznek teljesen új és ihletett módokon, hogy minden „előadást” spontán és friss legyen. Tehát bár forrásai felismerhetők, felidézései soha nem szárazak vagy elavultak; mindig eltérnek a modelljüktől azáltal, hogy zseniálisan módosítják a kompozíciót, átdolgozzák a szerkezetet, és újjáélesztik az ecsetkezelést kifinomult és merész módon

. Wang nem csupán utánozta a múltat, hanem újra feltalálta.
EZT NÉZD MEG!!!! https://www.inkston.com/stories/people/ ... paintings/

[Paggy]

[

Spoiler: mutasd

url=https://postimg.cc/NL0xHzKy][/url]

Végül ennyi voltam .
SZiasztok.Holnap mindent elolvasok és megnézek.Paggy

[Kata58]

Majdnem mindent sikerült elolvasnom. A nagy kán listát és Puzsért nem olvastam el, az már holnapi nap olvasmánya lesz.
A meséket is elolvastam egy kivételével, a lovas tetszett a legjobban.
Megyek bekapcsolni a másik szobában a netet, mert már megy az Istentisztelet és mindig nagyon várom. Utána belehallgatok a riportokba, biztosan sok újdonság van. Nem beszélve a kialakult helyzetről!

Mennem kell, Samu itt imbolyog nekem hogy már induljak..Pontosabb mint a vekker
Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kívánok!

[f.ági]

Sziasztok Lányok és Elthan!
Csak beköszönök, mert irni olvasni nincs most erőm.
Ma elköszönt a szir albérlő, valami történt náluk otthon, nem is jön vissza már többet, otthonról online vizsgázik le.
El nem tudom képzelni mi volt a baj, de szomorú volt. Azt mondta otthon marad a szülőkkel. Jól keresett itt, itt is akart maradni....
Ma takaritás volt, aztán meg itthon kicsit gatyába rázni mindent, mert holnap lesz Ramos meg a mi nagy napunk. Hááát, izgulni sincs időm most, fáj a másik kezemen a csuklóm ezerrel. Ez váltja ki a fájós kezem.
Úgyhogy holnap nem igérem, de olvasok vissza, mert érdekel amit feltettetek.
Szép estét és jó pihenést Mindenkinek!