cicus írta:Szia Rita!
Nagyon köszönöm az újabb 2 részt
Nem is írtam addig amíg meg nem néztem mind a kettőt,mert
alig vártam,hogy végre elkapják ezt a velejéig romlott nőt.Hihetetlen,hogy a férje még mindig a 2.
tárgyalás után is tekintettel van az együtt töltött 10 évre.Csodálom,hogy most kimondta,elválik tőle.
Annyira izgalmas volt ez a két rész is végig,hogy nem volt benne olyan pillanat,ami időhúzás lett volna.
A vén Xu,ahogy Hesu nevezi
nagyon be volt ijedve,hogy kiderül róla valami és nagyon élveztem,hogy
nem sikerült egyszer sem a terve.XL mindig előtte jár pár lépéssel,pedig nagyon is tudja miféle ember.
Kíváncsian várom Gy mire jött rá a merénylettel kapcsolatban.
Ezekkel az ázsiai nevekkel én még 7 év után is hadilábon állok,azért gondoltam,hogy a vén Xu adjutánsa volt
a zálogos ,mert tudott a kapcsolatáról és mert most is neki dolgozik.Köszönöm hogy felhomályosítottál
Azért az furcsa,hogy a fiát be akarta házasítani a Mu családba,pedig tudta,hogy van vérszerinti lánya is.
Persze gondolom nem sejtette,hogy ki is derülhet a turpisság.
Szia Cicus! Milyen igaza volt XL-nek, amikor azt mondta, hogy a zálogházast életben kell tartani, mert
sok nagy halat fognak vele kifogni. Remélem, hogy az egyik nagy hal Vén Xu lesz! Akkora hatalmuk van
ezeknek, hogy csak ésszel, csellel, ravaszsággal lehet őket térdre kényszeríteni. Szerencsére XL-ben
emberükre akadtak. Látszik rajta, hogy élvezettel göngyölíti fel a régmúlt eseményeit. És arra is van
energiája, hogy a saját ügye mellett Wanqingnak is segítsen.
Látod, erre nem is gondoltam, hogy Vén Xu tudta, hogy Wanting nem Mu úr lánya, mégis elvetette volna
a fiával. Számító dög ő is, aki szintén sakkfigurának tekinti a gyermekét.
Felkeltette az érdeklődéseteket (az enyémet is) GY gyanúja. Már fordítom a 17. részt, amiben kiderül,
mi gondolkodtatta el. Leírom, mert annyira nem látszik fontosnak. Szerintem nem lövök le vele nagy poént.
Szóval az keltette fel a gyanúját, hogy szerinte a túszul ejtője nem akarta őt igazából bántani. Ezt el is
mondja az apjának, aki azzal üti el a dolgot, hogy a mostoha, aki mindig vejének akarta GY-t, és aki a
merénylőket küldte, nem akarhatta, hogy a fiúnak baja essék. Látszatra elfogadja ezt a választ GY, de
biztosan tovább gondolja majd. Hiszen egy merénylőnek nem kell tudnia arról, hogy a megbízója kinek
szánja a lányát.
