Ági!Nem tudom mekkora a káposztád, de ha mondjuk másfél kilónyi, akkor két hét decis körülire,
meg egy kisebb üvegre lesz szükséged. Fermentáláshoz csak simán el kell mosni az üvegeket,
nem kel sterilizálni, ugyanis a folyamatok beindulásához szükség van a bacikra, arra is, ami
a kezeden van például.
Első lépés, hogy mérd meg a tálad, amibe gyalulni fogod a káposztát, mert annak a tömegét le
fogjuk vonni az össz tömegből (néha elfeledkeztem róla, aztán pakolhattam át a nyersanyagot
másik tálba a méretkezéshez). Én gyalulni szoktam az édes káposztát, és a lilakápi is jobban ízlik,
mióta nem reszelem, hanem gyalulom. Azt a betétet szoktam betenni a gyaluba, ami a legvékonyabb
szeleteket eredményezi.
Szóval legyaluljuk a káposztát, majd megmérjük, és ennek megfelelően szórjuk rá a sót. Nem kell
belőle nagy ügyet csinálni. Egy kilóhoz egy csapott (de tényleg csapott legyen) evőkanálnyi só
kell, ehhez arányítom a többit. Negyven dekához a csapott evőkanálnyiról lesöpröm a felét meg egy
picit. Harminc dekánál a harmadát... nem kell méricskélni, ez nem az a műfaj.
Összekeverjük a sóval a káposztát, és itt megint választás elé kerülünk, ugyanis kétféle módon
sóznak a fermentorok. Van, aki csak sóz és állni hagyja a kápit, van, aki sózás közben kicsit
"erőszakoskodik" is vele.

Én e második iskola híve vagyok. Ha úgy keverem el a sót, hogy
közben jól megmarkolászom (előtöröm) a szálakat, segítem a bacik munkáját. Hamarabb elkezdhetik
áldásos előemésztő tevékenységüket. Pár percig tart ez a markolászás, és máris jöhet az üvegbe
gyömöszölés.
Mi nem tudjuk megtaposni a káposztát, de próbáljuk minél szorosabban beletömködni az üvegbe.
Bár befér az öklöm az üveg száján, de tömködésre legjobban az ujjaimat tudom használni. Az üveget
forgatva rétegről-rétegre gyömöszölöm a káposztát. Közben levet ereszt, amit mindig visszaöntök
a tálba, hogy helyébe káposzta kerüljön. Hihetetlen mennyiséget tudunk így egy hét decis üvegbe
belerakni. A tömködés célja a levegő kiszorítása. Mikor elérünk az üveg összeszűkülő nyakáig, a
menetes rész kezdetéhez, akkor megint válasz út elé kerülünk.
Egyik módszer szerint, az elején félretett egész káposztalevelekből lecsípünk üvegszájnyi darabkákat,
és a keletkezett lé alá szorítjuk vele a kápikat, majd színültig felöntjük a maradék lével az üveget,
és jól rácsavarjuk a tetőt (hivatalos nevén lapkát). A másik szerint elég, ha színültig öntjük lével a
az üveget, és leszorítás nélkül lezárjuk. Én a biztonság kedvéért a leszorítást szoktam választani.
Egy a lényeg, a lapka alatt ne maradjon ki sok hely, szóval tényleg öntsd fel (majdnem) színültig az
üveget a lével. Fél centitől ne legyen több helye a levegőnek a lapka alatt.
A kész üvegeket tálakba állítom, és a konyhában olyan helyre teszem, ahol nincs útban. Tartósan 18 fok
alatt nem jó fermentálni, mert olyan bacik kerülnek túlsúlyba, amik nyúlóssá teszik az erjesztett zöldségek
levét. Ezek nem károsak, de nem kívánatosak, mert nem esztétikus egy nyúlós levű fermentum. Ha mégis
előfordulna, sincs gond, sóval és vízzel jó irányba lehet fordítani a folyamatot. Nálam 18 és 23 fok között
mozog a hőmérséklet egy napon belül, és eddig még mindig jó lett a végeredmény.
Nagy valószínűséggel már másnapra lesz lé a tálkában. Ez még sós, én ki szoktam önteni. Lemosom az üveget,
(ne a lapkánál fogjuk meg) és a tálkát is kiöblítem, mert ha benne hagyjuk napokra ezt a levet bebüdösödhet,
sőt be is penészedhet, ami veszélyezteti az üvegünk tartalmát. Általában két, néha három napig jön lé az
üvegből, amíg jön, addig mosogassuk az üveget és a tálkát. Negyedik napon már lehet enni a káposztát.
Ekkor még nem túl savanyú, mert a tejsavbacik sem szaporodtak még el benne rendesen. Minél többet áll az
üveg meleg helyen, annál savanyúbb lesz (persze ehető mértékben). A legtöbb hasznos bacilus három hetes kora
körül található meg benne. Én, mivel rendszeresen fogyasztom, nem szoktam megvárni, hogy három hetes legyen,
hamarabb elkezdem enni, bármit készítsek. Ha túl sokáig áll egy üveg, elhalnak benne a tejsavbacik, mivel
elfogy számukra a táplálék. Ettől még nagyon hasznos az üvegben lévő savanyúság. A bacik már előemésztették
számunkra, és a vitamin meg az ásványi anyag tartalmuk is megmarad, csak a probiotikus hatásuk vész el.
A tejsav baktériumok megléte miatt hasznosabb a befőttes üveges káposzta savanyítás a hordóssal szemben.
Így mindig van friss, baktériumokban gazdag savanyúságunk.
Nem kell megijedni attól, hogy egy csomó lé kifolyt az üvegből, és így már nincs a lé alatt az üveg tartalma. Ha nem
bontjuk meg felhasználás előtt, a lé helyén keletkezett szén-dioxid megvédi a fermentumot. Ezért nem vagyok
híve a "sziszegtetésnek".
Ha felbontunk egy üveget és kellő savanyúnak találjuk, ami benne van, hűtőben tárolva lassíthatjuk a tovább érését.
A felbontott üvegeket nem muszáj hűvös helyen tárolni, nem fog megromlani benne a káposzta. Ezt imádom benne.
A még fel nem bontott üvegeket a spejzban szoktam tárolni.
Jó fermentálást kívánok! Nem fogsz csalódni az első káposztádban! Holnap folytatom a céklával.