Viszont minden nap 10-12 órát dolgozik, nagyon fáradt.
Egy bekezdés a New York Times napilapot idézve:
Spoiler: mutasd
A New York Times szerkesztőségi állásfoglalása „Joe Biden győzelme, végre!” címmel úgy értékeli, hogy az amerikaiak többsége vette a demokrata politikus egységfelhívását. Az ország a tekintélyelvű nacionalizmus mélysége felé közeledett és az emberek többsége úgy döntött, hogy vissza kell lépni a szakadék széléről. Így rövidesen véget ér Trump négy éve tartó támadása a demokratikus intézmények és értékek ellen.
Egy másik cikk, amit eléggé el nem ítélhető módon kimásoltam, hogy ide tehessem:
Spoiler: mutasd
Nem akart feltalálni semmit, csak egy térbeli geometriai problémán gondolkodott – idézi fel új könyvében az alkotó a világhírű magyar bűvös kocka születését. 
Rubik Ernő volt az első ember, aki nem tudta kirakni a Rubik-kockát. Persze ő volt a feltaláló, és persze hogy ő volt az első, aki azután mégis ki tudta rakni. De képzeljük el a fiatal mérnököt, akivel életében (és a kocka életében) először fordult elő, hogy a szerkezetet eltekerve nem látszott a visszaút.
„Káoszt teremtettem, és képtelen voltam kitalálni, hogyan vághatnék rendet benne. Utánanézni? Hol? A témában nem létezett semmilyen háttéranyag. Olyan volt, mint egy szabadulószoba. (...) Csakhogy ezt a szobát én építettem. A játékszabályok pedig nem voltak kifüggesztve a falra.” Így idézi fel a helyzetet új könyvében, amely A mi kockánk címmel nemrég jelent meg, véletlenül nem sokkal az előtt, hogy a kocka kanadai kézbe került. Múlt heti hír szerint a Spin Master játékgyár felvásárolta a brit Rubik's Brand Limited céget, a kocka tulajdonjogainak birtokosát. A vételár azt jelzi, hogy a kocka most több mint 15 milliárd forintot ér.
Pedig Rubik nemhogy üzletet, de még csak játékot sem akart csinálni, amikor 1974-ben, harmincévesen, az Iparművészeti Főiskola (a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődje) oktatójaként megalkotta a nem teljesen előzmények nélküli, mégis egyedülálló konstrukciót. Megoldást keresett egy térbeli geometriai problémára. Először nyolc kis fakockát barkácsolt össze egy nagyobb kockává. „Teljesen lefoglalt az a látszólag mellékes tény, hogy teljes képtelenségnek tűnt úgy biztosítani a nyolc alkotórész számára a független mozgást, hogy köztük mindvégig megmaradjon a fizikai kapcsolat.”
A kezdetet jelentő fakockák
Rubik egy problémára keresett megoldást
A feladatot gemkapcsokkal és gumiszálakkal sikerült megoldania, annak a felismerésnek az alapján, hogy a kis kockáknak a sarkuknál kell kapcsolódniuk egymáshoz. A konstrukció azonban előbb-utóbb darabjaira hullott. Rubik ezek után fejben kísérletezett tovább, és lassan eljutott addig, hogy 8 kockával nem oldható meg a feladat, de 27-tel igen. Az is kiderült, hogy a középső, kívülről láthatatlan elem – a 27., amelyet eleinte nem is tervezett be – a legfontosabb, mert az tartja egyben az egész szerkezetet.
A megoldás nagy pillanata után nem sokkal következett az említett másik, amikor Rubik „a történelem első összekevert Kockáját” tartotta a kezében (könyvében mindvégig nagybetűvel írja és lényegében fiaként emlegeti a kockát). Amit ma minden kockás tud, arra a feltalálónak is rá kellett jönnie: bármennyire magától értetődő is, a középső kockák sohasem mozdulnak el a helyükről. Rubik – ahogyan azóta is a legtöbben – a fehér oldal közepét választotta „északi iránynak”. Egy teljes hónapig tartott (persze nem éjjel-nappali fejtöréssel, hanem csak a szabad idejében), amíg a mérnök visszatalált a kiinduló helyzethez.
A gyártáshoz az után vezetett az út, hogy a feltaláló barátai, ismerősei és diákjai is lelkesen fogadták az újdonságot, Rubik pedig megbizonyosodott, hogy amit létrehozott, az valóban több, mint puszta oktatási eszköz a térbeli mozgások illusztrálására. 1976 októberében jegyezték be a magyarországi szabadalmat. Akkoriban tízezer játék eladása már sikernek számított, először tehát óvatosan ötezret rendeltek meg. A bűvös kocka 1977 végén bukkant fel a hazai játékboltokban.
„Egy oldalnak 15, 20 perc alatti rendezése már igen figyelemre méltó eredmény és jó logikai készségre vall” – írta az útmutató. Manapság a versenyeken másodpercekben mérik a teljes kocka rendezését. Miután a világ matematikusai is erősen érdeklődnek a kocka iránt, azt is tudni lehet, hogy bármely állásból húsz forgatással – vagy, ahogyan a precíz Rubik hozzáteszi, negyedfordulatokban számítva huszonhattal – el lehet jutni bármelyik másikba. Más kérdés, hogy ha a sebesség a fontosabb, akkor a versenyek győztesei biztosra mennek, és körülbelül ötvenet forgatnak a néhány másodperces csúcsidők alatt. Elméleti érdeklődésűek kedvéért: matematikai értelemben nem létezik kicsit, illetve nagyon összekevert állapot, magyarázza a feltaláló.
A világrekord alig több mint 4 másodperc:
Az első két év alatt idehaza 300 ezer kocka talált gazdára. A külföldi piacra pedig egy erdélyi születésű londoni üzletember, Tom Kremer nyitotta meg az utat, miután az 1979-es nürnbergi játékvásáron felfigyelt egy másik magyarra, Rubik Ernőre. Kremer akkori cégének utóda az, amelyet most felvásároltak a kanadaiak.
Épp a nemzetközi piac kedvéért járult hozzá Rubik ahhoz, ami mindaddig meg sem fordult a fejében, hogy a családneve kereskedelmi védjeggyé váljék. „Ha akkor és ott belegondoltam volna, hogy a nevem majd több millió dobozon lesz olvasható, talán hezitáltam volna. De nem gondoltam bele.” Különös ez a kötődés. „Furcsa, de valószínűleg sok kockásnak fogalma sincs arról, hogy létezett egy Rubik nevű fickó. Aki ráadásul még ma is él. A »kockás Rubik«” – spekulál a feltaláló, aki saját bevallása szerint soha nem akart feltaláló lenni. „Ami azt illeti, igazából soha semmi nem akartam lenni. Nem volt elképzelésem a jövőmről, mindig a jelen foglalkoztatott.”
A világméretű őrület első három évében százmillió példány kelt el, és – mint Rubik felidézi – 1981-ben az amerikai könyvsikerlistákon szinte állandóan ott tanyázott egy vagy több útmutató, köztük James Nourse tanácsadója, amelyből – jóval az internet előtti világban – több mint hat és fél millió példány fogyott, és ezzel az év sikerkönyve lett.
Bűvös-kocka, az emberek ezt a nevet adták Rubik találmányának Számilliós példányban vásárolták
Az első hullám 1982 őszén ült el, a The New York Times már a kocka gyászjelentését is megjelentette. Rubik sejtése szerint a piaci összeomlás mögött az olcsó hamisítványok áradata állhatott. „Amennyire elborzadtam az ócska utánzatoktól, (...) valahol csodáltam is ezeknek a cégeknek a vakmerőségét, ahogy minden további nélkül képesek lemásolni és hamisítványokkal elárasztani a világot” – vallja be Rubik. 1986-ban aztán a kocka népszerűsége helyreállt, és azóta is folyamatos.
Bár a mérnök nem győzi hangsúlyozni, mennyire távol érzi magát az üzleti világtól, nem panaszkodik. „Sosem volt az igazán gazdagokhoz mérhető vagyonom, de mindig volt annyi, amennyi kellett, talán egy kicsit több is. (...) A Kocka már 1979-ben is több pénzt hozott, mint amennyit addig bármikor kerestem” – írja a könyvében.
Összeszerelés Ecseren, a Polytoys Ipari Szövetkezetben, 1981-ben (fotó: Fortepan / Urbán Tamás)
Szinte az első pillanattól rengeteg pénzt hozott
A kocka jövedelméből 1982-ben megalapította a Rubik Stúdiót, ahol néhány kollégájával együtt műszaki fejlesztésekkel és dizájnnal foglalkozott. Létrehozott egy alapítványt feltalálók és tervezők megsegítésére is. És megvalósította néhány további ötletét. Ezeknek jó része mindmáig kapható a játékboltokban, de a kígyó (nemzetközi nevén Rubik's Twist), a karikavarázs és a többi fejtörő, illetve játék meg sem közelítette a kocka népszerűségét.
Rubik Ernő volt az első ember, aki nem tudta kirakni a Rubik-kockát. Persze ő volt a feltaláló, és persze hogy ő volt az első, aki azután mégis ki tudta rakni. De képzeljük el a fiatal mérnököt, akivel életében (és a kocka életében) először fordult elő, hogy a szerkezetet eltekerve nem látszott a visszaút.
„Káoszt teremtettem, és képtelen voltam kitalálni, hogyan vághatnék rendet benne. Utánanézni? Hol? A témában nem létezett semmilyen háttéranyag. Olyan volt, mint egy szabadulószoba. (...) Csakhogy ezt a szobát én építettem. A játékszabályok pedig nem voltak kifüggesztve a falra.” Így idézi fel a helyzetet új könyvében, amely A mi kockánk címmel nemrég jelent meg, véletlenül nem sokkal az előtt, hogy a kocka kanadai kézbe került. Múlt heti hír szerint a Spin Master játékgyár felvásárolta a brit Rubik's Brand Limited céget, a kocka tulajdonjogainak birtokosát. A vételár azt jelzi, hogy a kocka most több mint 15 milliárd forintot ér.
Pedig Rubik nemhogy üzletet, de még csak játékot sem akart csinálni, amikor 1974-ben, harmincévesen, az Iparművészeti Főiskola (a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődje) oktatójaként megalkotta a nem teljesen előzmények nélküli, mégis egyedülálló konstrukciót. Megoldást keresett egy térbeli geometriai problémára. Először nyolc kis fakockát barkácsolt össze egy nagyobb kockává. „Teljesen lefoglalt az a látszólag mellékes tény, hogy teljes képtelenségnek tűnt úgy biztosítani a nyolc alkotórész számára a független mozgást, hogy köztük mindvégig megmaradjon a fizikai kapcsolat.”
A kezdetet jelentő fakockák
Rubik egy problémára keresett megoldást
A feladatot gemkapcsokkal és gumiszálakkal sikerült megoldania, annak a felismerésnek az alapján, hogy a kis kockáknak a sarkuknál kell kapcsolódniuk egymáshoz. A konstrukció azonban előbb-utóbb darabjaira hullott. Rubik ezek után fejben kísérletezett tovább, és lassan eljutott addig, hogy 8 kockával nem oldható meg a feladat, de 27-tel igen. Az is kiderült, hogy a középső, kívülről láthatatlan elem – a 27., amelyet eleinte nem is tervezett be – a legfontosabb, mert az tartja egyben az egész szerkezetet.
A megoldás nagy pillanata után nem sokkal következett az említett másik, amikor Rubik „a történelem első összekevert Kockáját” tartotta a kezében (könyvében mindvégig nagybetűvel írja és lényegében fiaként emlegeti a kockát). Amit ma minden kockás tud, arra a feltalálónak is rá kellett jönnie: bármennyire magától értetődő is, a középső kockák sohasem mozdulnak el a helyükről. Rubik – ahogyan azóta is a legtöbben – a fehér oldal közepét választotta „északi iránynak”. Egy teljes hónapig tartott (persze nem éjjel-nappali fejtöréssel, hanem csak a szabad idejében), amíg a mérnök visszatalált a kiinduló helyzethez.
A gyártáshoz az után vezetett az út, hogy a feltaláló barátai, ismerősei és diákjai is lelkesen fogadták az újdonságot, Rubik pedig megbizonyosodott, hogy amit létrehozott, az valóban több, mint puszta oktatási eszköz a térbeli mozgások illusztrálására. 1976 októberében jegyezték be a magyarországi szabadalmat. Akkoriban tízezer játék eladása már sikernek számított, először tehát óvatosan ötezret rendeltek meg. A bűvös kocka 1977 végén bukkant fel a hazai játékboltokban.
„Egy oldalnak 15, 20 perc alatti rendezése már igen figyelemre méltó eredmény és jó logikai készségre vall” – írta az útmutató. Manapság a versenyeken másodpercekben mérik a teljes kocka rendezését. Miután a világ matematikusai is erősen érdeklődnek a kocka iránt, azt is tudni lehet, hogy bármely állásból húsz forgatással – vagy, ahogyan a precíz Rubik hozzáteszi, negyedfordulatokban számítva huszonhattal – el lehet jutni bármelyik másikba. Más kérdés, hogy ha a sebesség a fontosabb, akkor a versenyek győztesei biztosra mennek, és körülbelül ötvenet forgatnak a néhány másodperces csúcsidők alatt. Elméleti érdeklődésűek kedvéért: matematikai értelemben nem létezik kicsit, illetve nagyon összekevert állapot, magyarázza a feltaláló.
A világrekord alig több mint 4 másodperc:
Az első két év alatt idehaza 300 ezer kocka talált gazdára. A külföldi piacra pedig egy erdélyi születésű londoni üzletember, Tom Kremer nyitotta meg az utat, miután az 1979-es nürnbergi játékvásáron felfigyelt egy másik magyarra, Rubik Ernőre. Kremer akkori cégének utóda az, amelyet most felvásároltak a kanadaiak.
Épp a nemzetközi piac kedvéért járult hozzá Rubik ahhoz, ami mindaddig meg sem fordult a fejében, hogy a családneve kereskedelmi védjeggyé váljék. „Ha akkor és ott belegondoltam volna, hogy a nevem majd több millió dobozon lesz olvasható, talán hezitáltam volna. De nem gondoltam bele.” Különös ez a kötődés. „Furcsa, de valószínűleg sok kockásnak fogalma sincs arról, hogy létezett egy Rubik nevű fickó. Aki ráadásul még ma is él. A »kockás Rubik«” – spekulál a feltaláló, aki saját bevallása szerint soha nem akart feltaláló lenni. „Ami azt illeti, igazából soha semmi nem akartam lenni. Nem volt elképzelésem a jövőmről, mindig a jelen foglalkoztatott.”
A világméretű őrület első három évében százmillió példány kelt el, és – mint Rubik felidézi – 1981-ben az amerikai könyvsikerlistákon szinte állandóan ott tanyázott egy vagy több útmutató, köztük James Nourse tanácsadója, amelyből – jóval az internet előtti világban – több mint hat és fél millió példány fogyott, és ezzel az év sikerkönyve lett.
Bűvös-kocka, az emberek ezt a nevet adták Rubik találmányának Számilliós példányban vásárolták
Az első hullám 1982 őszén ült el, a The New York Times már a kocka gyászjelentését is megjelentette. Rubik sejtése szerint a piaci összeomlás mögött az olcsó hamisítványok áradata állhatott. „Amennyire elborzadtam az ócska utánzatoktól, (...) valahol csodáltam is ezeknek a cégeknek a vakmerőségét, ahogy minden további nélkül képesek lemásolni és hamisítványokkal elárasztani a világot” – vallja be Rubik. 1986-ban aztán a kocka népszerűsége helyreállt, és azóta is folyamatos.
Bár a mérnök nem győzi hangsúlyozni, mennyire távol érzi magát az üzleti világtól, nem panaszkodik. „Sosem volt az igazán gazdagokhoz mérhető vagyonom, de mindig volt annyi, amennyi kellett, talán egy kicsit több is. (...) A Kocka már 1979-ben is több pénzt hozott, mint amennyit addig bármikor kerestem” – írja a könyvében.
Összeszerelés Ecseren, a Polytoys Ipari Szövetkezetben, 1981-ben (fotó: Fortepan / Urbán Tamás)
Szinte az első pillanattól rengeteg pénzt hozott
A kocka jövedelméből 1982-ben megalapította a Rubik Stúdiót, ahol néhány kollégájával együtt műszaki fejlesztésekkel és dizájnnal foglalkozott. Létrehozott egy alapítványt feltalálók és tervezők megsegítésére is. És megvalósította néhány további ötletét. Ezeknek jó része mindmáig kapható a játékboltokban, de a kígyó (nemzetközi nevén Rubik's Twist), a karikavarázs és a többi fejtörő, illetve játék meg sem közelítette a kocka népszerűségét.
totális antitalentum szobra lehetnék!
.
temetkezés nem bírja.Nagyon kedélyes,miközben fő a marhapörkölt mindjárt.