Szia Mindenki!
Május 9.-én elkezdtem dolgozni, azóta még jobban el vagyok foglalva. Meg persze a lustaság, kényelem, fáradság.... nem sorolom.
Sokat gondoltam azért rátok, ha valaki csuklott, akkor én voltam a bűnös.

Ma választhattam: olvasok, vagy irok. Az utóbbi mellett döntöttem. De az olvasás sem fog elmaradni, bár bitzos nem leszek szószátyár utána, de legalább tudom mi történt veletek.
Nálunk szépen lezajlott minden szerencsére. Fiúk otthon dolgoztak, én meg ugye sehogy.
Mielőtt nekikezdtem doglozni - a fiam engedélyével- kifertőtlenitettem az üzletet, elpakoltam, mert egyszerre egy vendéget csináltam, a pulton se volt semmi a könnyebb takaritás miatt. Voltak feltételeim a vendégek felé, de nem volt fennakadás, elfogadták. Bár a legmacerásabbak az egészségügyben doglozók voltak. Amit nem értettem igazán, de szivük joga, hogy berzenkedjenek a maszk ellen amit kértem, valamint a megmosolygásokat is elviseltem a kézfertőtlenitő használatakor, amit én adtam. Műtétek előtti kézfertőtlenitőt hagytak ott az albérlőim, igy amikor már nem lehetett kapni, az nálam kitartott mostanáig.
Ennyit a virusról. A héten már én is lazábbra fogom a figurát, mert hétfőn majd elájultam a párától az üzletben, ami kintről jöhetett be.
Szerencsére a viharokat is megúsztuk, eső volt, meg van is, de kár az elkerült. Ramos viszont megőrült a villámlástól. A fiam barátnője hangot is adott a véleményének, hogy nem kell a kutyát tutujgatni. A fiamhoz cimezve mondtam el a véleméynemet én is róla, mert aki nem szereti a ktuyákat és nem látott még félős kutyát, az tartsa magában amit mondani akar, mert nem muszáj nálunk lennie.
Ha nincs dörgés, villámlás, eső, szél Ramosunk álom kutya. Prsze be is van néha engedve, de jól viselkedik. A felsorolt esetekben, viszont veri az ajtót, üveget a teraszon. Remeg, zihál. Nem fogom kinozni, persze, hogy bejön. Onnantól nem mozdul mellőlünk, pedig nincs simogatva, egyebek, hogy erősitsük a félelmét.
Egy kép, amikor a levegőben van, mert valamit talált a tuják között. Vadászik a feketerigókra. Egyik alkalommal az anya madár meg is támadta. Olyankor nem lát, nem hall. Érvényes az, hogy nehogy valaki az ő területére bemerészkedjen:

Levágtam a hajam a hétvégén vállig. Valószinűleg a változókor miatt mehetett tönkre. Berágtam, kétszer kezdtem neki, most már talán elégedett is vagyok vele.

Két tükör kell hozzá, meg nem fodrász olló, mert azzal kiszúrom a bőröm.
A vérnyomásommal is vacakoltam hetekig. Egekben volt fent, semmi le nem vitte. Most szigorúan fekszem a mágnesre, váltottam Gyuri bácsi másik teájára és 100 huszonvalamennyi / 80 körül van. Ami már jó.
Elmúlt héten hazamentünk megnéztük anyuékat. Jól vannak szerencsére. A hugom, meg néha az öcsém vásárolgatott nekik. Kiváncsi voltam az új kiskutyára, meg a rokonoktól elhozott, majdnem menhelyre vitt kutyusra. Nem értem az embereket, komolyan. Szegény idős kutya - puli - menhelyről lett annak idején befogadva, lett volna szivük visszavinni.
Ő Berci, egy nagyon szeretetéhes kutyus. Nem a legszebb kép róla, de úgy tud nézni ezen is, hogy ihajj!! Látszik azért rajta, hogy sokáig volt egyedül. Anyu járt át etetni, mig el nem hozták hozzájuk.

Ő pedig Macika a Husky. Hiába mondtam, hogy nem való nekik kölyök kutya. Hiába... Normális képet nem lehet róla csinálni, mert izgága a lelkem

Aput nagyon kiütötte a kemo. Az arcán, az egész felső testén a bőr kritikus volt. Most már alakul. Azt mondta nem megy többet. A doki rábeszélte. Megfogadtam nem mondok már semmit....