szilagyongyi írta:Sziasztok!
Drága Ritám gratulálok a hetvenedikhez!

Belegondoltam, megnézni se semmi, de lefordítani; mennyi embernek adtál időt, ahol lekerül a teher, félre-sarokba állnak kicsit a gondjaink-bajaink, nyavalyáink. És ezzel a jubiláló történettel mindez hiánytalanul.
Tegnap gondoltam belelesek -balga módon késő este-, erre hajnali kettőig nem volt megállás, mint ahogy a függő, én sem tudtam abbahagyni. Amikor császárka orra vére folyt kész voltam; percekig fetrengve szorítottam össze a számat, hogy ne hangoskodjak már a röhögéstől. Minden rész előtt fogadtam -tényleg mint a függő- csak még ezt az egyet, és megyek aludni.
De nekem most pont ez kell, köszönöm Neked.

Kedves Gyöngyi! Köszönöm szépen! A legszebb, hogy miközben a fordításaim által másokról "lekerül a teher",
és "félre-sarokba állnak a gondjaik", addig velem ugyanez történik, csak a fordítás adja ugyanezt az eredményt.
Ezért ilyen nagyon csodálatosak ezek a sorozatok. De mindig elmondom azt is, hogy én nélkületek sehová sem
jutnék. A ti szeretetetek, érdeklődésetek hajt előre immár több, mint hat éve. Csak az a fordító tud termékeny
lenni, aki szeretve érzi magát a nézők által.
Az orrvérzésnél én is nagyot röhögtem. A kínaiak a vígjátékaikban imádnak koreai sori elemeket alkalmazni lásd
orrvérzés, oppázás, felemlegetni, "feles" energiák levezetése fekvőtámasszal... és annak emlegetése, hogy úgy
érzik magukat, mintha egy koreai drámában lennének.
Igen, ez a sori olyan, hogy könnyen a képernyő előtt tartja az embert. Ezt a műfajt annyira szeretem, hogy már
most várom a következő ilyet. Nagyon örülök, hogy te is becsatlakoztál közénk!
Ritkán mennek ki a stúdióból, de akkor szemem-szám eláll a látványtól. Én is ott szeretnék állni, ahol a három
Bei Tang:
