Na végre itt vagyok! Holnap "szabadnaposak" vagyunk. Nem megyünk sehová, pihenünk.
Nagyon sokat leszek a fórumban, mert sokan írtak, amire napok óta nem tudtam válaszolni.
Éva, hosszú idő óta nem voltam tengernél. Azóta vagyok újra, hogy itt vagyok Angliában.
Amint egy előző hsz.-ben írtam, nem messze van ide a tenger, de itt az emberek nem arra
használják, amire egy mediterrán országban. Vissza kéne néznem, hogy írtam-e erről vagy
csak akartam, de nincs hozzá erőm, elnézést, ha ismételném önmagam. Szóval a fantasztikus
apályt - ami egyre nagyobb kedvencemmé kezd válni - használják ki arra, hogy a tengerben
legyenek, vagyis csak a hűlt helyében. A száraz és a vizes homokon, a visszamaradó kis
vizekben játszanak a gyerekek. A felnőttekkel együtt letelepednek, és élvezik a napot és a
jó időt. Én meg a látványt! Mielőtt bemennék a víz hűlt helyébe, megnézem a hatalmas parti
köveken vagy a kiépített partfalon, hol szokott állni a víz, milyen magasan, amikor nincs
apály, aztán ahogy lépkedek befelé, egyre mélyebbre, hogy elérjem a tengervizet, olyan
különleges érzéssel tölt el, hogy ott, ahol vagyok, pár óra múlva, több méter magas víztömeg
lesz majd. Olyan csodálatos a természet, hogy ezt a jelenséget létre tudta hozni. Ha a tenger
vizét nem is, legalább a tenger homokos "alját" tudják élvezni az angolok.
A madarak hattyúk voltak. Érdekes, hogy csak ez az egy fiókájuk volt. Nem tudom, mi lett
a többi tojással. Azt az egyet az apja és az anyja nagyon védte.
Paggy, kellemes nyaralást kívánok nektek! Érezzétek jól magatokat! Én is örülök, hogy a Dédi
hazamehetett, csak "kiharcolta" magának. Nem csak a természete "erős".
A cica-kutya aprónép nagyon édes! Gondolom megérkeztetek a sétából.
Gabi! A gyümölcsös csendélet képeslapba való! Nagyon szép! Látom Garfieldről lekerült a
"tölcsér". Akkor már jobban van, hála istennek.
De csodaszép a mocsári hibiszkusz!
Zsike, Marcsi! Köszönöm szépen a jó kívánságokat! Remélem, nem jön közbe semmi, és
jövőre is fogadhatom őket.
Holnap felteszem az esküvő napján készült fotókat. Nem lesznek személyesek, ezt kérték a
lányomék, de a város, Hartlepool (lányom párjának a szülővárosa) nagyon szép volt.
Ági! Annyi fotóm van, hogy nem bírok velük. Csak fotóztam, fotóztam, de szelektálni már
nem volt időm közöttük. Úgy ahogy voltak - szerencsére napokra bontva, nem ömlesztve -
feltettem őket a laptopomra, és várják, hogy végre legyen időm kitenni őket. Először az
esküvő helyszínével kezdem, utána majd haladok ahogy tudok, de mindent ki fogok tenni,
amiben van valami szépség vagy érdekesség.
Cicus! Amint írtam, rengeteg képem van még, holnaptól elkezdem feltenni őket, és még fogunk
is menni, szóval meg is fogjátok unni őket.
Az egyik kedvenc képem Hartlepoolról. A háttérben látható három árbócos hajó a Hajózási Múzeum
tulajdona. Nem mentünk be megnézni, de amit láttam belőle, az nagyon tetszett, ezért ha megláttam,
csináltam róla képet. Ez egy 201 (1817-ben épült) éves hadihajó. Ebből a fajtából ez ez egyetlen
ép példány a világon. Három ember gondozza főmunkaidőben.
Itt fantasztikus képeket látni róla (tekerjetek le az aljáig!):
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2842359/On-board-Britain-s-oldest-surviving-floating-warship-HMS-Trincomalee.html
Pénteken én is indiai étteremben ettem itt Szentendrén és nagyon fincsi volt.
.
aggy