Galambocskáink csiszolódnak, és egyre több mosoly van az arcukon. Mindketten élvezik,
hogy ott van mellettük a másik. Még ha nem is mutatják egyelőre, gondolataik a másik
körül forognak, és igyekeznek a másik kedvére tenni.
Vannak még zökkenők is, de kell is, hogy legyenek. Szükségesek a tanulási folyamathoz.
És amit mondtam, már a 15. részben is észrevenni, de a 16.-ban a leginkább, hogy úgy
egyik színész sem tud szemet legeltetni, látványban gyönyörködni, mint Wallace Chung!
Ja! Már a sorozat felénél tartunk!
Itt épp zökkenő volt. Yichen tanult belőle, de nem elég jól. A tanulást is tanulnia kell:

