Szóval a mai történetem még a múlt héten zajlott, de ez most nem érdekes.
Egy fotósorral indul a sztori, majd egy svédcsavar után ugyanitt is végződik.
Az erkély ajtó előtt van a szobabicikli, és amikor felülök rá mindig látok egy-két kutyasétáltató embert.
Kitaláltam, hogy lefotózom a kutyusokat, főleg azokat, amelyeken ruha van, aztán ha több összegyűlik,
kiteszem a képeket, hogy megszemléljük az idei kutyaruha trendet.
Ezek voltak az első fotók. Két ember, három kutyát sétáltatott. Miközben fotóztam, azon gondolkodtam,
hogy vajon ők egy pár három kutyával, vagy csak ismerősök egy és két kutyával. És ha ez az utóbbi a helyzet,
vajon a háromból mely kutyák laknak együtt és melyik egyedül. Arra tippeltem, hogy a ruhás ebeknek
ugyanaz a gazdijuk, valószínűleg a hölgy, és a ruhátlan tartozik a férfihoz. Még arra is gondoltam, hogy
megszavaztatom veletek is, és addig várunk az eredményre, amíg nem sikerül egy döntő erejű fotót csinálnom.



Már másnap ki is derült az igazság, de ehhez az kellett, hogy jól elcsússzak egy hólepte befagyott pocsolyán.
Valójában akkorát estem, mint egy ólajtó. Ha nem lett volna hó, mondhatnám, hogy "nagy port vertem fel",
de ez most nem lenne igaz.

Örültem volna, ha csak úgy egyszerűen seggre huppanok, de engem nem olyan fából faragtak. Megadtam a
módját. A jobb lábam úgy csúszott meg, hogy kirúgta a balt is alólam. Oldalra estem, ráadásul egy telepakolt,
jó nehéz hátizsákkal egyetemben. Miközben zuhantam, az jutott eszembe, hogy ezt az esést nem úszom meg
minimum két törés nélkül, és abból az egyik combnyaktörés lesz. Írom, mi volt a hátizsákban: egy közepes
sütőtök, több, mint egy kiló narancs, krumpli, vöröshagyma, brokkoli, három konzerv (lencse, bab, csicseri)...
volt még más is, de ezek voltak a súlyosak.
A földön oldalt feküdve nem mertem megmozdulni egy darabig, de az bizakodásra adott okot, hogy a tenyeremen
kívül nem éreztem sehol fájdalmat. Óvatosan megmozgattam mindenemet, majd elkezdtem feltápászkodni.
A tenyerem egy ponton vérzett, egy kavics sérthette fel, egyébként jól voltam, amit se akkor, se azóta nem
akarok elhinni. Hogy tudtam ezt ennyivel megúszni?
Féltérden álltam, de nem tudtam talpraállni, mert mindig ki akart csúszni alólam a lábam. Akkor jöttem rá, hogy
egy befagyott pocsolya közepén vagyok. Épp azon gondolkodtam, hogy négykézláb lemászok róla - hátizsákostul,
mert nem akartam a vérző kezemmel levenni magamról - amikor megláttam egy férfit jönni a járdán. Gondoltam
most már megvárom, és megkérem, hogy segítsen föl, meg ki. A fenti képen látható piros dzsekis férfi volt, de
azt nem mondom meg, hogy egy vagy két vagy három kutyával, mert mégis csak megszavaztatnám veletek a felállást.
A jobb tenyerem csukló felőli része, sajgott egy darabig, és éreztem az alkaromat, a könyökömet és a vállamat is,
mert a kezemet tettem le elsőként esés közben, de hála istennek ettől nagyobb bajom nem lett.
Szóval van kedvetek megtippelni, hogy a férfi és a nő egy pár volt-e, vagy ha nem, milyen megosztásban tartoztak
hozzájuk a kutyusok?
Ahogy fentebb írtam, az én tippem az volt, hogy ha nem tartoznak össze, akkor a két ruhás kutya a hölggyé, a
ruhátlan meg a férfié.
A tenyerem:
Csendes, családi házas utcában történt az eset, ritka a járókelő, és az autó is. Másnap lefotóztam a pocsolyát.
És akkor már "tócsaképeket" is készítettem. Általában ezen az utcán keresztül szoktam a városba és hazamenni.



Ez az a bizonyos sütőtök, ami a hátizsákban volt:

Tegnap este feljöttek a gyerekek mikulásozni. A Miki bablevest és kölesgombócot is hozott nekik.

Előre szóltam,
hogy éhesen jöjjenek. Pár cukormentes (steviával készült) édesség, egy-egy üveg cukormentes lekvár (eper-csipkebogyó)
és mandarin volt a zsákokban.

Ildikótól megirigyeltem az adventi koszorúját, én is csináltam egyet. A koszorú és rajta a világítás az Intersparból van.
A kis agyagfigurák régi darabok, a piros fenyődíszeket két éve vettem, szintén az Intersparban.

A legelső hó nappal és este:



