Sziasztok!Na, megjöttem már végre! Addig nem lépek ki innen, amíg saját képeket be nem teszek.
Először elolvasom, mit írtatok.
Kata, azokra a régi fotóidra gondolsz, amik a több éves emlékekben megjelennek? Jó, hozok azokból is. Jó látni
őket. Sokra emlékszem belőlük. Azt is jó látni, hogy Samu mekkorát nőtt, fejlődött időközben.
A kezdő oldal kis házikóját én is nagyon sajnálom. Már nincs is meg az a fotó. De tudom, hol készült, pótolni fogom.
Paggy, te más típus vagy, mint én, nem tudok neked jó tanácsot adni. Mondhatnám, hogy soha ne idegesítsd fel
magad azon, amit hallasz a rádióban, vagy hogy kapcsolj el, ha a nyugtalanság jeleit kezded felfedezni magadon,
miközben beszél valaki, vagy hogy ne vedd magadra, amit mondanak... Én ezt tenném, de te más vagy.
Drága apósomat eltiltotta az orvos a politikai műsorok nézésétől. Két infarktusa volt, rendszeresen kellett járnia
ellenőrzésre, és drága anyósom beárulta a dokinak, hogy hogy felhúzza magát ezeken a műsorokon. Megkérdezte
az orvos, hogy melyik adó az, amelyiket viszonylag nyugodtan tudja nézni. Megmondta, az orvos pedig kötelezte,
hogy csak azt nézheti, ha még élni akar egy jó ideig. Így is lett, anyósom felügyelte, hogy ne kapcsolgathasson
összevissza a távirányítóval.
Isten éltesse a párodat! Nagyon jól néz ki a krém, biztosan finom volt.
A Green Tea is nagyon finom illatú! Mindegyik Elizabeth Arden parfüm kedvemre való volt, amit eddig szagoltam.
Ildikó, írásaidból már jó ideje sejteni lehetett, hogy szegény Negró nincs jó állapotban, mégis megrázott a halála.
Ismerősünk volt, ahogy Ági és Paggy kutyusai és cicái is. Meséltetek róluk, láttuk fényképen őket, hozzánk is közel
kerültek. Fájdalmad napról-napra, ha kis mértékben is, de enyhülni fog. Egyetértek Paggyval. A túlvilágon velük is
újra fogunk találkozni.
Reggel még úgy láttam az Időképen, hogy holnapra jön egy kis enyhülés, de mostanra korrigálták a számokat sajnos.
Talán holnapután....
Azért nem mentem hosszabb időre ki, mert szept. 13-án egy hétre hazalátogatnak a gyerekek, utána meg megint
megyek ki. Mostantól megváltozik a kimeneteleim gyakorisága és hossza. Bonyolult a dolog, de megpróbálom
elmagyarázni. Lilyke jövő szeptemberben (négy és fél évesen) kezdi az iskolát. Angliában másabb az iskolarendszer,
mint nálunk, ahogy az iskolát megelőző rendszer is más. Az iskolakezdést megelőző évben (Lilyke most épp abban
lesz szeptembertől) bizonyos óraszámban ingyen járhatnak a gyerekek a nurserybe (én ezt bölcsinek hívtam eddig,
de ez tulajdonképpen a bölcsi és az óvoda keveréke). Ez az ingyenesség azokra a napokra nem vonatkozik, amikor
az iskolákban szünet van, márpedig gyakran van, mert ez is más, mint nálunk. Öt-hat-hét hetente van egy-két hetes
szünet. Ott is annyit járnak iskolába a gyerekek, mint itt, de a nyári szünet csak hat hetes például, így év közben
többet tudnak kiadni.
Visszatérve, a lányom új munkahelyen kezd, ha innen visszamennek, onnantól neki is a szombat és a vasárnap lesz
a szabadnapja, emiatt Lilykének nem négy, hanem öt napot kell majd járnia a nurserybe, ami nagyon megnövelné
az amúgy is méregdrága díjat (most 1000 fontot fizetnek a négy napért, ami jelen árfolyamon 445 ezer forint).
Szerencsére vannak ezek az ingyenes órák, amiket akkor tudnak jól kihasználni, ha Lilyke otthon marad az iskolai
szünetekben. Ekkor jövök én a képbe.
