Megnéztem és még mindig érthetetlen részeket, újabb ismeretlen szereplőket látok, akiket nem tudok hova tenni valahol a nagy-nagy Univerzumban.

Olyan érzésem volt, mintha filmnézés közben Lee Min Ho-t látva beájultam, vagy bealudtam volna - róla álmodozva - és utána álomból felriadva jöttek-mentek a szereplők - ahelyett, hogy helyettük is LMH-t mutatták volna fehér lován vagy pedig fehér vagy kék tiszti ruhában, pazar királyi köntösben süveggel a királyfői fején - valamelyik univerzumban.
A rendező, a forgatókönyvíró és a vágó alaposan megdolgoztatja a nézők idegeit (vagy csak az enyémet?). Ami nekik olyan pofonegyszerű az még nem világlik - ahhoz nekünk is látni kellene a forgatókönyvet vagy tudni, hogy a vágó miket vág ki, hogy besűrítse a történetet, ami több szálon fut ugye. Csak hát a dramaturgiai szálak még nem gabalyodtak ki, bár már látni némi fényt az alagút végén és felsóhajtunk, hogy akkor hoppázhatunk, meg jöhet a jéé, mintha ezt a fickót, nőt, gyereket már láttam volna valamelyik előző részben, igaz akkor sem értettük, hogy hogyan került akkor oda - tekerjünk csak vissza.

Úgyhogy most visszatekerő állapotban vagyok, megnézem az előző részeket, hogy beazonosíthassak néhány ismeretlent, akiknek komoly szerepük lesz majd még a történetben. Már ha van még Lee Min Hoon kívül más történet. S nem csak egy vízió az egész. Mindenesetre most megtudtuk, hogy nem élhet ugyanaz az arc mindkét univerzumban, de találkozni tudnak ugyanabban az idősíkban, sőt, még el is beszélgetnek egymással, magukkal, mintha skizofrének lennének. Lehet, hogy csak elbóbiskoltam és álmodtam az egészet olyannak, amilyennek leírtam?
