Aztán mentünk tovább Szilvásváradra. Nem kellett sokat várni a kisvasútra, felpattantunk,
és irány a
Szalajka-völgy! Egyszerűen megunhatatlan. Gyerekkoromban is sokat jártunk erre
a szüleimmel, ha csak mehetnékünk volt. Emiatt emlékszem arra, amikor a Lázbérci-tározó
még nem volt kész. Hatalmas gépekkel készítették a medrét, és a partoldalak is csupaszon,
növényzet és fák nélkül meredeztek. Nagyon csúnya volt, de pár év után már látszott, hogy
gyönyörűséges lesz, ha visszaáll a természet rendje.
Útban a kisvasút felé:

Megérkeztünk:

Felszálltunk, elindultunk, mentünk...


és ismét megérkeztünk:

Csodálatos nyári idő volt, sokan kirándultak a Szalajka patak völgyébe:


Ha erdő van, akkor minden van! Be is vetettük magunkat. A Szalajka vize iható tisztaságú:


A Fátyol-vízesés:

A Szikla-forrás. Vize kb. két fokkal melegebb a Szalajka forrásáénál, ebből sejtik, hogy mélyebbről fakad:

Van itt mocsár is, mocsári gólyahírrel:

A Szalajka patak természetes élőhelye a sebes pisztrángnak. Szaporításuk érdekében, neveldéket
alakítottak ki a patak vizének duzzasztásával. Az országban még Lillafüreden található hasonló:
(10 dkg pisztráng 700 forint!!)

Nőstény dámszarvasok:

Ez a vidék is a
Bükki Nemzeti Park területén helyezkedik el:
