ÉS AKKOR.......
Jövő héten nyílik a Renoir kiállítás.....

Megyünk...És,aki nem tud,annak,amit lehet. mutatunk
Remélem lehet fényképezni,ha nem, akkor is kitalálok valamit,amitől élmény lesz Lányok...
„Manapság mindent meg akarnak magyarázni. Pedig ha egy képet meg tudnánk magyarázni, az többé már nem is volna műalkotás. Megmondjam mik azok a sajátosságok, amelyek szerintem fontosak az igazi művészet szempontjából? Leírhatatlannak és utánozhatatlannak kell lennie… A műalkotásnak meg kell ragadnia a nézőt, a hatalmába kerítenie, magával sodornia. A művész a szenvedélyét adja át, ez az az áram, amelyet sugároz, s amelyet arra használ, hogy a nézőt is belevonja a szenvedélyébe.” (Pierre-Auguste Renoir)

A tehetséges francia művész, Auguste Renoir évekig a híres „Esernyők” festményen dolgozott. A munkát 1881 végén kezdték meg, és csak 1886-ban fejezték be.
Eső. Párizs. Napernyők. Egyrészt ez hiúság, összetörés, esernyők halmozódása, másrészt a telek bája és varázsa. A kép egyrészről néz, nincs olyan bonyolult és bonyolult cselekmény, amely arra késztetné a gondolkodást és gondolkodást az akkori szellemben. Minden egyszerű és könnyű.
Négy hőst ábrázoltak a vászonon, amelyek mindegyike saját történetét viszi a világnak. A fiatal anya felhívta a gyerekeket. 1881 szellemében divatosan és elegánsan öltözött.
A bal oldalon lévő fiatal nő fáradtnak tűnik, hazatér egy nehéz nap után, 1886 szellemében öltözött. Egy ilyen időbeli különbség tükröződik a hosszú munkán.
A központ közepén egy orrú orrú lány, aki érdeklõdõen az ég felé nézi, hogy véget ért-e az esõ.
A kislány bájos, jellegzetes gyermekes naivitása és ártatlansága. A festmény pontosan ábrázolja a korszak divatját, különféle osztályokkal.
Renoir hosszú ideig tanulmányozta a ruha stílusát, hogy a lehető legpontosabban átadhassa stílusát és divatját. A művész különböző stílusokat használt hősök írására. A jobb oldalon álló két lány íze puha, sima mozdulatokkal van írva, az impresszionizmus szellemében, a bal oldali hősök pedig szilárdabb és határozottabb kézírással vannak írva. E különbségek ellenére a kép harmonikusnak és természetesnek néz ki, teljes mértékben összhangban az akkori korszakkal. A cselekmény különleges bájjal bír, amely a mesterre jellemző, különbözteti meg más, ugyanolyan híres művészektől.