Sziasztok Lányok, szia Ildikó!
Én is benézegetek, de mostanában annyi mindent hallgatok, hogy mire észreveszem már este is van.
Olvasom hogy megint megtréfált egy akadék, s kissé plusz hozadékot is hozott neked. Nem irigyellek.
Azt a vérhigítós dolgot szuriban akkor kaptam utoljára, mikor gipszbe volt a lábam. Igaz akkor 6o adagot.
A végére már kék zöld voltam, helyenként.
Amúgy én is elestem, mert bohóckodtam Samuval és úgy kéttérdre estem az ablak és az ágy között mint a pinty.
Jó sokáig nem is tudtam felállni sem.. de aztán sikerült.
Most főztem ki mirelit gombócot, mert a finom húslevest majd olyan uzsonna - vacsorára akarom majd enni.
A nagyobb részt már megettük, a húst mustárral, én így szeretem.
Vennem kellett másik tusolófejet,de most kétfélét, hogy mindenképp legyen tartalék.
Csak a taxi volt 7ezer, de nem tudtunk volna könnyedén odáig elmenni mert iszonyat hőség volt. Mindegy, visszafelé hétvégére megvettem a kenyeret meg az őszibarackot, így minden probléma megoldva.
Vannak élethelyzetek, amikre az ember nemigazán tud felkészülni, csak megpróbálja az ember napi szinten túlélni.
Ildikó, nagyon sokat gondolok ám rád, s ahogy látom szinte minden nap van eső felétek. A napokban olvastam a Balaton kevés vizéről, hát ahogy elnézem már szinte ki kellene hogy csurranjon. Ezek szerint a szinte napi esők nem sokat segítenek rajta.
A másik döbbenet amit olvastam hogy valahol pecáztak némely egyedek, s mivel nem volt kapás, mérgükben leeresztették a tavat. Hát csak pislogtam a hír olvasatakor. Amit tudtak felmarkoltak, a többi ott maradt... Mintha csak egy lavor lenne....
Viszont nagyon büszke vagyok a fiatal generációra, hogy mennyi érmet szereztek mindenféle világbajnokságokban.
remélem majd azért a többiek is be be kukkantanak majd s talán írnak is, most hogy szeptemberrel mondhatni beindul a normális életvitel.
Vigyázzatok magatokra! Ildikó a képek meg most is mint akkor gyönyörűek! Nagy ölelés és puszim.
