Kedves Elthán!olvasom,hogy mennyi szép helyen jártatok.Jó lenne,ha tudnál betenni képeket!Megértem Lilikédet,mert az Őrség és környéke igencsak dimbes-dombos.HÁT,nehéz ott biciklizni!
https://www.vadasa.hu/Rita!Ezt én is visszasírom:
ű

Fantasztikus volt este kivilágítva.Mint a középkorban.És színházi előadások voltak.Ki találta ki ,hogy körbe vegyék betonfallal?mindjárt utánanézak.
JUJJJJJ!Nagyon érdekes!!!
https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/20 ... rtenetebol.....Fánchy Borbála a rettegett önkényúrnő
Képzeletben menjünk vissza 1561-be! Magyarország történelmének egyik legzavarosabb időszaka volt ez, háromfelé szakadt az ország, három hűbérúr osztozkodott rajta: a Habsburgok, a királyi Magyarország és a török porta. Miskolc földrajzilag nem is lehetett volna rosszabb helyzetben – mindhárom uralkodónak kellett adóznia; hol ennek, hol annak. Nagyon nehéz helyzetben volt a város, több vármegyebeli településünk is ekkor néptelenedett és pusztult el. Ekkor ért ide a reformáció is; a vallási problémák, a harcok mindennaposak voltak, a legfőképp azért, mert a jobbágyság református, az uradalmi zálogbirtokos pedig katolikus volt. A már akkor is nyakas miskolciak nem viselték el hűbéruruk zsarnokoskodását – aki ekkor még Balassa Zsigmond volt, majd halála után özvegye, Fánchy Borbála vette át a szerepét –, bizony, panaszt tettek ellene a nádornál, aki megegyezésre szólította fel a feleket. Zsigmond még Szapolyai János királytól kapta meg a várat, 1530-ban, az egyik leghűségesebb embereként. Zsigmond azonban 1540-ben, János halála után pártot és vallást váltott. Ferdinánd hűségére esküdött, és 20 000 forintért zálogba vette a diósgyőri uradalmat.
...Gordovai Fánchy Borbála (? - 1563) a bozóki vár kapitányának a lánya volt, aki a férje halála után testvéreivel – Jánossal és Gergellyel – együtt folytatta a jobbágyok sanyargatását. A miskolciak török asszonynak is nevezték a muzulmánokkal való üzérkedései miatt. Már Zsigmond sem volt egy úriember, amíg élt, de korabeli források szerint a neje még rajta is túltett.
Fánchy Borbála 1861. szeptember 2-án határozta el, hogy megleckézteti a miskolciakat és bírójukat, Iskora Mártont. A nemes asszony azt hitte, hogy zálogbirtokosként mindent megtehet. Testvérét, Fánchy Jánost küldte be Mártonért Miskolcra, hogy csalogassa ki a házából, a lovasaival ragadja el és hozza a diósgyőri várba.
Borbála asszonyság leskelődve figyelte az eseményeket a távolból – de valaki észrevette, és miután látták az emberrablást, a fél város utána eredt. Borbála egészen Sajókeresztúrig menekült, majd utána hegyen-völgyön át Sajószentpéter felé, hogy Miskolc elkerülésével érkezhessen Diósgyőrbe.
A ravasz özvegy valahogyan ugyan bejutott a várba, de kijönni már nem tudott – a miskolciak nem engedték. De mivel a miskolciak sem ülhettek a vár alatt örökké – ostromfelszereléseik nem lévén –, Borbála pedig nem akart a várban maradni, így megegyeztek. Borbála 200 hordó bor és 1000 forint ellenében szabadon engedte Mártont – így ért véget a harcias asszonyság és a bírójukért tűzbe menő miskolciak története. A vár úrnője pedig nem sokáig élvezhette összeharácsolt javait, mert két év múlva elhunyt. Utána protestáns birtokosok érkeztek – ez meglehetősen megkönnyítette az uradalom és az alárendeltjeik életét.
Fánchy Borbálát egyik történész sem menti fel, ez a Borbála bizony tényleg nem volt jó ember.