Sziasztok!Végre ideértem még az 5. rész előtt. Megnéztem a 2-3. részt, még a 4. vár rám.
Visszanéztem, hogy a topik 3. oldalán, még az 1. rész után léptem le a Goblin miatt, de abból meg jött még három (Cheese in the trap, Signal, White Christmas) "lelki beteges" sori, úgyhogy már nagyon vágytam a nyugalom szigetére
Elkezdtem az elejétől újraolvasni a topikot és nagyon szépen köszönöm
Ritának a feliraton túl a sok érdekes linket,
mikaznak a három folyó leírást,
Gabóci5-nek a Meru-hegy leírását. Az 5. oldalon megállt bennem az ütő, amikor Ildikó kommentjét olvasva rádöbbentem, hogy van közöttünk valaki, aki mindezt a saját szemével látta! Ez volt számomra a nagy meglepi, öröm az örömben, köszönöm, hogy az élményeit és a fotóit - Gabóci közreműködésével - megosztotta.
Ildikó! Elneveztelek
"Utazós Ildikónak", hogy egyértelmű legyen, hogy Rád gondolok. Remélem nem haragszol meg érte. Annyira tetszik a hozzáállásod, a bátorságod és az alaposságod, ahogy tervezel. Számomra azonnal követendő példává váltál
A 2. részhez - A zarándokút:
Nagyon tetszett ez a rész. Ha 70cm-es lépésekkel számolom is kb. 3 millió egész testű meghajlást végeztek, hogy az utolsó 100 ezerről ne is beszéljünk. Zarándoklat mindenkiért, minden élőlényért! Az, ahogyan imával, pénzzel támogatták őket, akik fagyban, hóban mentek betegen, gyengén, sebekkel a testükön, hogy biztosan emberként születhessenek újjá... Nagyon féltetettem a két idősebb embert, hogy végig tudjanak ők is menni, hogy ők is elérhessék a célt.
Ezzel kapcsolatban egy saját sztorit osztok meg

Sok-sok évvel ezelőtt részt vettem egy 700 fős katolikus ifjúsági zarándoklaton a Pilisben. Április volt és rettenetesen szeszélyes időjárás: nappal 27 fok volt, polóra égtünk, az egyik éjjel viszont egy völgyben sátoroztunk. A barátnőmmel - aki azóta három fiúgyermek édesanyja - egy sátorban próbáltunk meg aludni, de nem ment, mert éjjel fél egykor elsírta magát, hogy annyira fázik, mint életében soha és ő ezt nem bírja. Annyit mondtam neki, hogy ha nem ő sír, akkor én sírtam volna, de így nekem kellett erősnek maradnom és kivezényeltem magunkat a sátor körül futni. Azt hozzáteszem, hogy UTÁLOK futni, de akkor nem volt mese. Mínusz hét-nyolc fok volt már ekkor és ott még a buckák körül is volt hó, a patakon két oldalról olyan vastag jég volt, hogy reggel úgy kellett feltörjük, hogy mosakodni tudjunk. Ezután jött a leghúzósabb rész és teljes menetfelszereléssel, sátorral együtt kellett mennünk, mert a teherautók nem tudtak oda feljönni, mi is láncok segítségével másztunk fel a sziklákon

Közben énekeltünk és imádkoztunk

Hiába akkor is érdekeltek már Isten dolgai, ezért gondoltam talán egy nagy hegyen közelebbről megérezhetem:)) Soha, de soha nem felejtem el és azt sem, amikor elcsigázottan beértünk Márianosztrára, ahol egy szentmisére vártak minket.
El tudom képzelni ezt a nagy elhatározást, a szenvedéseket és a cél fontosságát

Már nem tudom, hogy ki írta, lehet többen is utaltak a feldíszített aranyszobrokra, azok szentként, istenként való tiszteletére. Ez egy nagyon érdekes kérdés. A buddhizmus Tibetben ráépült az eredeti sámánista elemekben gazdag Bon vallásra és mivel a buddhizmus nem erőszakos vallás, ezért mindenütt, ahol elterjedt, észrevehető a helyi sajátosság. Sőt ez egy oda-vissza való hatás a bon és a buddhizmus tibeti fejlődése között, aminek azért voltak véres időszakai is.
A buddhizmus két nagy iskolája: a théráváda (kis kocsi) és a mahájána (nagy kocsi), de vannak, akik szerint egy harmadik is van a vádzsrájána (gyémánt út) és vannak, akik szerint ez a mahájána része. Az biztos, hogy a tibeti buddhizmus egyedi. Tanításaiban benne vannak az eredeti páli (hindu) szent iratok fordításai, ezek a théraváda iskola tanításai, míg a nagyfokú engedékenység a mahájána iskolát jellemzi, aminek köszönhetően megengedik a különböző isteneknek, szentek imádatát, holott maga Buddha nem isten és a tanításában sem szerepelnek ezek a helyi istenek. A tibeti buddhizmus sajátossága a dzsápa, az áhítatos ismételgetés, ami a hindu mantrázásból fakad, ahogyan maga a buddhizmus is a hinduizmusból született. A dzsápa célja a tudat megtisztítása.

Egyébként magukat a Buddha-szobrokat is érdemes megfigyelni: a karcsúbbak, hegyes fejdíszűek a théraváda, déli buddhista országokra - Srí Lanka, Burma, Thaiföld - , míg a kerekebb, kiváltképp a pocakos, nevetős Buddha-szobrok a mahájána, északi buddhista országokra - Kína, Korea, Japán - jellemző.

Egyébként mindez a teánál is észrevehető lesz, mert a fogyasztása és a fogyasztásának az okát, módját, szertartását az eltérő buddhista irányzatok és helyi sajátosságok adják.
Érdekesség: az sem véletlen, hogy Koreában is keveredett a sámánizmussal a buddhizmus és egy speciális sajátosságot vett fel ott is. De nem kell messzire menni, elég Kínát megnézni. A konfuciánus tanítás kritikájaként születő taoizmus is keveredik a buddhizmussal és létrejön belőle a kínai csan, amit egy japán szerzetes - Sóbógenzó-Zuimonki más néven Dógen mester - haza exportál és létrehozza a japán zen buddhizmust, aminek a koreai megfelelője a szon buddhizmus. Szóval ez egy érdekes dolog. Ja, a "nem véletlen": tibeti, koreai, mongol sámánista alapok a buddhizmusban: genetikai-kulturális ok. A koreaiak nagy része a Bajkál-tó vidékéről származó populáció ("N" haplocsoportú férfiak) és ez vastagon a sztyeppe a maga sámánista alapú hitével. Ennek a genetikai hátteréről már írtam Rita egyik mongol filmjének topikjában.
Ja, és Selyemút rajongók! Maga a buddhizmus is a Selyemúton terjedt a legfőbb vonalon és persze a déli országokból is.