Kedves Fórumozók! Kedves Rita!
Köszönöm mindenkinek a dicséreteket a képekért. Én Ritának köszönöm, hogy fordítja ezt a fantasztikus sorozatot, ami "kiváltotta" belőlem, hogy elmondjam Nektek, hogy ott jártam nemrég. Igaz, a képekhez ritkán fűzök magyarázatokat a fészbukon, de ezek a képek inkább a benyomások rögzítésére készültek. (folyamatosan szoktam videózni, de azt nem mutatom meg senkinek:) )Meg azért, hogy megmutassam Nektek, a barátaimnak az ismerőseimnek, hogy igenis 60 fölött is, "fotelból" el lehet jutni valahová, ahová a szívem húz. Nem kell hozzá spéci felszerelés, különleges erőnlét, csak azt hiszem akarat... Többen kérdeztek rá arra, a kényes pontra, hogy és anyagilag??? Igen. Szerencsémre még most is dolgozom, nagyon sokat, kevés pénzért (gépészmérnök vagyok) és egy évig gyűjtögetek ezekre az utakra, amik általában 4-6 hétig tartanak. Szerencsére a munkahelyemen már ismerik ezt a szenvedélyemet, így nem probléma, viszont ettől kezdve az év többi részében nincs szabadság
. Egészség? Nem panaszkodom, igyekszem gyógyszereket nem szedni, de pl. mind a két térdemet eltörtem már egyszer, egyszerre
Felvetettetek egy pár kérdést a zarándokok életével kapcsolatban. Voltam ilyen pici falvakban is, beszélgettem az emberekkel - vagy a kísérőnkkel vagy a töredékes angol tudásommal vagy "kézzel lábbal" ezek pásztorok, állattenyésztésből és gyógynövénygyűjtésből élnek, a falvakban gyakorlatilag önellátók. Ami szerintem nagyon drága, a víz, de ők nem palackos vizet isznak
. Amíg ők "zarándokolnak" otthon az asszonyok végzik a munkát. Nyugodtan... csendesen... szépen... hittel... érzéssel... (Érdekesség, hogy szinte mindenki, akivel találkoztam, dohányzott, mint én, (sokat) nem minőségi cigiket, hanem amit ők csináltak. Így nagyon örültek, amikor több doboz "rendes" cigit szétosztottam -tudom nem egészséges, de ez van. Meg ugye rengeteg csokit osztottunk szét a gyerekeknek, mivel Tibetben nincs "szeletcsoki" csak külföldi, iszonyatos árért. Különben azt hiszem Tibet drága a mi pénztárcáknak, de aki dolgozik, városban, annak az átlagfizetése kb. 4-5-szöröse a magyar átlagnak. Voltunk a kisérőnk "klasszikus lakótelepi" lakásban Lhassa-ban is, ő egy átlagos, középosztálybeli tibeti, a szüleivel meg a feleségével, gyerekével él. Ami itt megdöbbentett, hogy az udvaron van a WC, 1-2 db összesen a háznak, és nincs fürdőszoba, hetente - kéthetente (vagy ritkábban) járnak a fürdőkbe, és általában az udvaron, együtt mosnak. Van azért már mosógép is, -de fürdőszoba ott is ritkán van, a vezetékes vizet csak ivásra meg főzésre használják.
Számomra még megdöbbentő volt, ami szorosan kapcsolódik a hitükhöz a kolostorok belseje. Szinte mindegyik templomba, kolostorba ha belépsz, szembetalálkozol egy -két irdatlan -szó szerint - 8-* (stb.) méter magas, és kb 5-* méter széles, aranyozott, "felcsicsázott" Buddha szoborral, ami szinte az egész termet kitölti, és körülötte egy kb., egy-másfél méter széles folyosóval, ahol körbe tudod járni a szobrot, természetesen az óramutató járásának megfelelően. Szinte agyonnyom az érzés, hogy milyen "kicsi" vagy az istenség szobra mellett. Gyakran egy bögrével a kézben járják kántálva körbe, amiben campa - ez őrölt árpa víz meg néha jakvaj van, amit közben eszegetnek. (szerintem ehetetlen
). A Potala palota számomra nem volt annyira "spirituális", mint néhány útközben meglátogatott kolostor. Itt inkább a 7 év Tibetben c. film képsoraira ismertem rá a szentélyekben és a termekben. Ahol a leginkább elkapott a "misztikum", az a Rongpu kolostor volt, ez a világ legmagasabban fekvő kolostora, kb. 2 kilométerre a Mount Everes 2 alaptáborától. Jelenleg 3-5 szerzetes lakja. Az, hogy 5000 méter felett 102 lépcsőn kell felmenned -csak egy dolog
, de félelmetes az egyszerűségében is a monumentalitása.
Nem akarok tovább mesélni -napokat tudnék
várom az új "teás" részt.
, ezért a méretekkel is vigyáznom kell 
, de követlek titeket szorgalmasan.
.
rola.
Wow de örülök Rita, hogy nincs gondod a fűtéssel. itt -11 van és egy nem is merem hónak nevezni fehérség. Apu meg hajnali 3-kor volt kénytelen az előző éjjel kazánt szerelni mert nem vitte a szenet. De már megcsinálta...nappal sem öröm nem éjjel egy ilyen munka egyedül.
