mikaz írta:Sziasztok! Keresgéltem a képek között. Próbáltam lekicsinyíteni őket, így még élvezhető a minősége.
Kifelé Szöulból. A buszból készítettem.

Mindenütt szögesdrót és őrtornyok kísérik az út mellett a Han-folyót, hiszen veszélyes határszakasz a folyóvíz.
Én a filmekben is rögtön meglátom, ha ott a szögesdrót. Most legutóbb a Secret Forest egyik epizódjában tűnt fel.
De a hidakat is úgy építették,hogy jól áttekinthető és védhető legyen ez a határ.

A Hangang és az Imjin-folyó torkolata. Itt épült egy kilátó és emlékpark,

itt minden útnak vége.

Távcsövekkel átkukucskálunk.

A túlsó oldal
Biokertészet, rizsföld, a déli zónában

Üzlet a zónában, ahol északi árut is lehet vásárolni.
Nagyon finom északi bort és északi sojut (erősebb a délinél) vettem itt.

S végül a Dorasan állomás, amit azért építettek,hogy a déli mérnökök vasúton átutazhassanak a déli befektetők által Keszongban épített ipari parkba.

Állítólag az északiaknak nagyon fontos valutaforrás ez az ipari körzet, csak kérdés,hogy mire, kire költik.
Egyetlen vonatpár közlekedik naponta. Látható,hogy csak turisták lézengenek az épületben.

Az enyhülés idején az volt a terv,hogy ez a vasúti szakasz egészen Busanig fogja összekötni a két országot.
Itt is láttunk kiskatonákat, de fotózni nem volt szabad. A déli katonák napszemüveget hordanak.
Előírás, nehogy a gúnyosnak vélt pillantásuk, vagy mosolyuk ellenséges reakciót váltson ki az északi kiskatonákból.
Itt a határszakaszon minden déli kiskatona fekete öves szinten van a küzdősportban.
De az edzettségüket a filmben is láthatjuk. Pl. szinte futnak azokon a meredek lépcsőkön.
Rita, köszönöm a befejező részt! Épp közben tetted fel, míg szerkesztettem a bejegyzést.
Viszem is!

Zsu! Köszönjük szépen a fotókat! Máskor ne is kicsinyítsd le! Mint már írtam korábban, sokkal jobb olyan fotókat
nézegetni, ami nem csak úgy akárkié, hanem valakié, akit ismerünk.
Mellbevágó volt az "Itt minden útnak vége" mondat. Régen nem lett volna az, de mostanra már a mi generációnk
is hozzászokott, hogy csak úgy jön-megy egyik eu-s országból a másikba, és már nem keresi szemével a Vám-Zoll
táblát. Emlékszem, mikor először mentem Szlovákiába! Gyerekkorunktól jártunk át vásárolni, mert bizonyos
dolgok, főként az iskolai felszerelések olcsóbbak és sokkal jobb minőségűek (Koh-i-Noor) voltak, mint itthon,
de a törülközők, ágyneműk, és anyukám kedvencei a kristály holmik is. A bánrévei határátkelőt úgy ismertem, mint
a tenyerem. Istenem, néha mekkora sort kellett végigállni! Na, szóval mikor először mentem Szlovákiába, és már
nem Csehszlovákiába!, hiába tudtam elméletben, hogy elég csak a személyi igazolványomat magammal vinnem, és
hogy senki nem fog megállítani minket, mégis nagyon meglepett, amikor nem a szokásos rutint kellett végigcsinálnunk.
Mikor megláttam a határt, automatikusan mindent úgy akartam tenni, mint előtte, a szememmel kerestem a nem
létező kocsisor végét, ahová be kell sorolnunk, ehelyett a kutya sem ellenőrzött bennünket, sor sem volt, megállás
nélkül mehettünk. Én ekkor fogtam fel valójában, hogy mit is jelent szabadnak lenni.
Szokás szerint csapongok össze-vissza, de ez kívánkozott ki belőlem. Milyen jó, hogy szabadon lehet írni is!!!
Tervezed, hogy visszamész még Dél-Koreába?
Kellemes hétvégét kívánok!Az észak-koreai család terített asztala is kamu lehet, vagy Phenjanban élnek. Állítólag nagy kiváltság a fővárosban
lakni. Van egy magyar ikerpár, akik Phenjanban születtek:

